
"Azt reméltük, nem őt gázolta el a HÉV" - Kamerák elé állt az elgázolt 14 éves fiú barátnője
"Amikor megtudtam, három napig sem beszélni, sem enni nem tudtam..."
A Fekete Párduc ma lenne 100 éves. Ebből az alkalomból Grosics Gyulára emlékeztek a bazilikában, és emléktáblát avattak a tiszteletére. A Metropolnak nyilatkozott Grosics Edina, a legendás futballista lánya.
Február 4-én ünnepelné a 100. születésnapját a magyar sporttörténelem egyik legikonikusabb alakja, az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula. Ebből a különleges centenáriumi alkalomból lánya, Edina adott exkluzív interjút a Metropolnak. Szívszorító őszinteséggel mesélt az édesapjáról, a közös születésnapokról és arról a misztikus erőről, amely a világ tetejére emelte a dorogi fiút.

Az Aranycsapat kapusaként Grosics volt az első modern kapus: nemcsak álldogált a gólvonalon, hanem együtt élt a játékkal, sokszor „kisöpört” a csatárok elől, és ő indította a támadásokat. Ezért is nevezték Fekete Párducnak.
A sorsa egy gyermekkori véletlennek köszönhetően dőlt el. A 13-14 éves Gyula éppen a dorogi pálya körül csellengett biciklijével, amikor a helyi csapatnál a háborús helyzet miatt hirtelen kapushiány támadt. Az edző nem tehetett mást, kiszólt a kerítésen túlra:
Fiam, leszel kapus? Akarsz jönni?
A fiú igent mondott, és beállt játszani. Egyből kiderült az edző számára, hogy milyen tehetséges futballista. Ezzel a pillanattal pedig elindult a magyar futball egyik legvarázslatosabb életútja.
Bár Grosics neve később világszerte egybeforrt bravúros védéseivel, Edina elárulta: édesapja eredetileg nem a kapuba vágyott.
Többször nyilatkozta, hogy ő valójában nem szeretett védeni. Csatárnak készült, gólt akart lőni, mert a kapusposztot hálátlannak tartotta: úgy érezte, ha gólt kap, az az ő szégyene, ha viszont nyernek, az a csapat érdeme. De amikor már menő kapusnak számított, és ő lett a Fekete Párduc, akkor megváltozott a véleménye, megbékélt vele, és kifejezetten szerette
– mesélte mosolyogva Edina.
A megjelenése: Ő volt az első kapus, aki szakított a hagyományokkal, és tetőtől talpig feketébe öltözött. Ez a sötét szerelés tekintélyt parancsoló és félelmetes megjelenést kölcsönzött neki a kapuban.
A figyelem elterelése: Úgy vélte, a fekete szín az, amit a csatárok a legkevésbé tudnak „bemérni” a perifériás látásukkal, így nehezebben tudják elhelyezni a kapust a térben.
A mozgása: Elképesztő reflexei és látványos vetődései miatt ragasztották rá a külföldi újságírók a Párduc nevet.
Edina elmesélte, hogy édesapja szerint a sikereit nem csupán a kemény munka, hanem egyfajta spirituális vezettetés is segítette.
Apu néha mondta, hogy érezte a gondviselés kezét, mintha egy láthatatlan fény világította volna meg az útját. Ahogy véletlenül focizni hívták, aztán ahogy már 16 évesen NB II-es csapatban védett, később pedig, 21 évesen, bekerült a magyar válogatottba
– emlékezett vissza édesapja szavaira Edina.

Grosics Gyula volt az Aranycsapat sztárkapusa, akivel a magyar válogatott elképesztő sikereket ért el:
Olimpiai bajnok lett 1952-ben Helsinkiben.
Világbajnoki ezüstérmes volt 1954-ben Svájcban.
Európa-kupa-győztes (1953).
Ő védett a híres, Anglia elleni 6:3-as győzelem során is a Wembley-ben.
Grosics különlegessége nemcsak a védéseiben rejlett, hanem abban is, hogy ő volt az első kapus, aki kiszaladt a kapujából, és kvázi söprögetőként segítette a védelmet, ami akkoriban forradalmi újításnak számított a világon. Három világbajnokságon is részt vett (1954, 1958, 1962).
A Grosics családban a február eleje mindig a kettős ünneplésről szólt. Edina február 1-jén született, édesapja pedig február 4-én. A három nap különbség miatt a két ünnepség náluk mindig összefonódott.

A kedvenc: Bár Dorogon még szerényebbek voltak az ünnepek, felnőttként a dobostorta lett a nagy kedvence.
Egy hónapig ették az óriási tortát: Edina felidézett egy kedves emléket a 70. születésnapról:
Kapott egy óriási, marcipánból készült focipálya-tortát. Olyan hatalmas volt, hogy az egész család egy hónapig ette, mire elfogyott!
– mesélte mosolyogva Edina.
Bár Grosics Gyula sajnos már nem láthatja felnőni az unokáit, első fiúunokáját, ha csak rövid ideig is, de még tarthatta a kezében.
A kisfiam egyéves volt, amikor édesapám elhunyt. Többször láthatta őt, még babaként az ölébe vehette, de sajnos a fiamnak erről már nincs emléke, mindössze egyéves volt, amikor elment Apu
– mesélte meghatódva Edina.

A sors már nem engedte, hogy megismerje a második unokát, de a családban szinte mindennap mesélnek a nagypapáról. Nemcsak a fényes trófeákról és a futballpályán történtekről, hanem az emberről, a nagypapáról is.
A tisztelet és az emlékezet legszebb jeleként mindkét unoka megkapta a Grosics nevet is, így nemcsak az édesapjuk, hanem a világhírű nagyapa nevét is büszkén viszik tovább.
Boldog vagyok, hogy a neve nem merülhet feledésbe, és így a személyét megőrizzük az utókornak
– merengett el az édesanya.
Az interjú során egy különleges, szinte sorsszerű történet is szóba került egy antik óráról, amely egykor a Fekete Párduc tulajdona volt. Egy gyűjtő osztotta meg a fotóját az interneten, és az ismerősök azonnal jelezték Edinának: előkerült egy darab az édesapja múltjából.
Nagyon szerettem volna ezt az órát a magaménak tudni, hiszen ez egy felbecsülhetetlen ereklye. Kevés emléktárgy maradt meg az Apukámtól
– mesélte Edina.
Kiderült, hogy az órát annak idején maga Grosics Gyula ajándékozta oda egy ismert színésznőnek. Bár Edina mindent megpróbált, a jelenlegi tulajdonosa végül nem tudott megválni a kincstől.
Ez a történet rávilágít arra is, hogy bár a legtöbb fontos relikviát – fotókat, érmeket – Grosics Gyula még életében a Puskás Múzeumnak ajánlotta fel, a család számára a kisebb, személyes tárgyak eszmei értéke mindennél többet ér. Edina tiszteletben tartotta édesapja akaratát, hogy a közösségé és a múzeumé legyenek a legfontosabb darabok.
A mai napon reggel óta több helyen is megemlékeztek a világklasszis magyar kapusról.
Az egyik legfontosabb állomás a Grosics Gyula Katolikus Sport Általános Iskola volt, ahol az intézmény és a Grosics Alapítvány közösen szervezett méltó megemlékezést. Az eseményen részt vettek a sportvilág és a közélet jeles képviselői is – többek között Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Deutsch Tamás, Lomnici Zoltán, valamint Szöllősi György –, közösen jelentették be a Grosics 100 emlékév hivatalos kezdetét.
Edinát különösen meghatotta az a lelkesedés, amivel a legfiatalabbak készültek:
A gyerekek fantasztikus műsort adtak elő, nagyon megható volt. Volt egy pályázat is, ahová a diákok verseket írtak, és rajzokat készítettek édesapámról, a legjobbak pedig díjakat is kaptak
– mesélte büszkén.
Az iskola aulájában egy időszaki kiállítás is nyílt, amely a Puskás Intézetnek köszönhetően olyan személyes tárgyakat hozott karnyújtásnyi közelségbe, amelyeket csak ritkán látni. A vitrinekben ott pihen a legenda világhírű szemüvege, nyakkendője, valamint az olimpiáról és a világbajnokságról származó hivatalos résztvevői kártyái is láthatóak.

A nap csúcspontja azonban ma délután, a Szent István-bazilikában volt: ey ünnepi szentmisét követően sportvezetők és tisztelők körében elhelyezték Grosics Gyula márvány emléktábláját. Ez a tábla végre méltó helyre, a többi Aranycsapat-tag mellé kerül az altemplom falára.
Nagyon jó érzés, engem ez óriási büszkeséggel tölt el, de a szívfájdalom is ott van: hatalmas űrt hagyott maga után. Tanultam tőle alázatot és bátorságot. Ő volt a biztos pont az életemben
– mesélte meghatódva Edina.
Grosics Edina elmondta: szívmelengető látni, hogy édesapja emléke ennyi év után is ilyen elemi erővel él a köztudatban. A mai nap több helyszínen is a tiszteletadásról szólt, de a legnagyobb meglepetés az iskolai ünnepségen érte a lányát.
A Magyar Posta Zrt. ugyanis a centenárium alkalmából egy exkluzív, különkiadású bélyeget és egy alkalmi borítékot bocsátott ki, amelyen a Fekete Párduc tekintélyt parancsoló arcképe látható.

Ez számomra is teljes meglepetés volt. Az ünnepségen kaptam meg ajándékba a bélyeget és a borítékot, méghozzá gyönyörűen, nagy méretben bekeretezve
– mesélte meghatottan Edina.

A családnak az a célja, hogy az utókor számára megőrizzék Grosics Gyula szellemiségét, és méltón adják át az utókor számára.

"Amikor megtudtam, három napig sem beszélni, sem enni nem tudtam..."

Az énekesnő 92 éves volt.

"Mama csak egy van!"
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.