
Két métert zuhant egy autó Kókán - így van most a szerencsétlenül járt sofőr
Baleset történt Kókán.
A Fekete Párduc ma lenne 100 éves. Ebből az alkalomból Grosics Gyulára emlékeztek a bazilikában, és emléktáblát avattak a tiszteletére. A Metropolnak nyilatkozott Grosics Edina, a legendás futballista lánya.
Február 4-én ünnepelné a 100. születésnapját a magyar sporttörténelem egyik legikonikusabb alakja, az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula. Ebből a különleges centenáriumi alkalomból lánya, Edina adott exkluzív interjút a Metropolnak. Szívszorító őszinteséggel mesélt az édesapjáról, a közös születésnapokról és arról a misztikus erőről, amely a világ tetejére emelte a dorogi fiút.

Az Aranycsapat kapusaként Grosics volt az első modern kapus: nemcsak álldogált a gólvonalon, hanem együtt élt a játékkal, sokszor „kisöpört” a csatárok elől, és ő indította a támadásokat. Ezért is nevezték Fekete Párducnak.
A sorsa egy gyermekkori véletlennek köszönhetően dőlt el. A 13-14 éves Gyula éppen a dorogi pálya körül csellengett biciklijével, amikor a helyi csapatnál a háborús helyzet miatt hirtelen kapushiány támadt. Az edző nem tehetett mást, kiszólt a kerítésen túlra:
Fiam, leszel kapus? Akarsz jönni?
A fiú igent mondott, és beállt játszani. Egyből kiderült az edző számára, hogy milyen tehetséges futballista. Ezzel a pillanattal pedig elindult a magyar futball egyik legvarázslatosabb életútja.
Bár Grosics neve később világszerte egybeforrt bravúros védéseivel, Edina elárulta: édesapja eredetileg nem a kapuba vágyott.
Többször nyilatkozta, hogy ő valójában nem szeretett védeni. Csatárnak készült, gólt akart lőni, mert a kapusposztot hálátlannak tartotta: úgy érezte, ha gólt kap, az az ő szégyene, ha viszont nyernek, az a csapat érdeme. De amikor már menő kapusnak számított, és ő lett a Fekete Párduc, akkor megváltozott a véleménye, megbékélt vele, és kifejezetten szerette
– mesélte mosolyogva Edina.
A megjelenése: Ő volt az első kapus, aki szakított a hagyományokkal, és tetőtől talpig feketébe öltözött. Ez a sötét szerelés tekintélyt parancsoló és félelmetes megjelenést kölcsönzött neki a kapuban.
A figyelem elterelése: Úgy vélte, a fekete szín az, amit a csatárok a legkevésbé tudnak „bemérni” a perifériás látásukkal, így nehezebben tudják elhelyezni a kapust a térben.
A mozgása: Elképesztő reflexei és látványos vetődései miatt ragasztották rá a külföldi újságírók a Párduc nevet.
Edina elmesélte, hogy édesapja szerint a sikereit nem csupán a kemény munka, hanem egyfajta spirituális vezettetés is segítette.
Apu néha mondta, hogy érezte a gondviselés kezét, mintha egy láthatatlan fény világította volna meg az útját. Ahogy véletlenül focizni hívták, aztán ahogy már 16 évesen NB II-es csapatban védett, később pedig, 21 évesen, bekerült a magyar válogatottba
– emlékezett vissza édesapja szavaira Edina.

Grosics Gyula volt az Aranycsapat sztárkapusa, akivel a magyar válogatott elképesztő sikereket ért el:
Olimpiai bajnok lett 1952-ben Helsinkiben.
Világbajnoki ezüstérmes volt 1954-ben Svájcban.
Európa-kupa-győztes (1953).
Ő védett a híres, Anglia elleni 6:3-as győzelem során is a Wembley-ben.
Grosics különlegessége nemcsak a védéseiben rejlett, hanem abban is, hogy ő volt az első kapus, aki kiszaladt a kapujából, és kvázi söprögetőként segítette a védelmet, ami akkoriban forradalmi újításnak számított a világon. Három világbajnokságon is részt vett (1954, 1958, 1962).
A Grosics családban a február eleje mindig a kettős ünneplésről szólt. Edina február 1-jén született, édesapja pedig február 4-én. A három nap különbség miatt a két ünnepség náluk mindig összefonódott.

A kedvenc: Bár Dorogon még szerényebbek voltak az ünnepek, felnőttként a dobostorta lett a nagy kedvence.
Egy hónapig ették az óriási tortát: Edina felidézett egy kedves emléket a 70. születésnapról:
Kapott egy óriási, marcipánból készült focipálya-tortát. Olyan hatalmas volt, hogy az egész család egy hónapig ette, mire elfogyott!
– mesélte mosolyogva Edina.
Bár Grosics Gyula sajnos már nem láthatja felnőni az unokáit, első fiúunokáját, ha csak rövid ideig is, de még tarthatta a kezében.
A kisfiam egyéves volt, amikor édesapám elhunyt. Többször láthatta őt, még babaként az ölébe vehette, de sajnos a fiamnak erről már nincs emléke, mindössze egyéves volt, amikor elment Apu
– mesélte meghatódva Edina.

A sors már nem engedte, hogy megismerje a második unokát, de a családban szinte mindennap mesélnek a nagypapáról. Nemcsak a fényes trófeákról és a futballpályán történtekről, hanem az emberről, a nagypapáról is.
A tisztelet és az emlékezet legszebb jeleként mindkét unoka megkapta a Grosics nevet is, így nemcsak az édesapjuk, hanem a világhírű nagyapa nevét is büszkén viszik tovább.
Boldog vagyok, hogy a neve nem merülhet feledésbe, és így a személyét megőrizzük az utókornak
– merengett el az édesanya.
Az interjú során egy különleges, szinte sorsszerű történet is szóba került egy antik óráról, amely egykor a Fekete Párduc tulajdona volt. Egy gyűjtő osztotta meg a fotóját az interneten, és az ismerősök azonnal jelezték Edinának: előkerült egy darab az édesapja múltjából.
Nagyon szerettem volna ezt az órát a magaménak tudni, hiszen ez egy felbecsülhetetlen ereklye. Kevés emléktárgy maradt meg az Apukámtól
– mesélte Edina.
Kiderült, hogy az órát annak idején maga Grosics Gyula ajándékozta oda egy ismert színésznőnek. Bár Edina mindent megpróbált, a jelenlegi tulajdonosa végül nem tudott megválni a kincstől.
Ez a történet rávilágít arra is, hogy bár a legtöbb fontos relikviát – fotókat, érmeket – Grosics Gyula még életében a Puskás Múzeumnak ajánlotta fel, a család számára a kisebb, személyes tárgyak eszmei értéke mindennél többet ér. Edina tiszteletben tartotta édesapja akaratát, hogy a közösségé és a múzeumé legyenek a legfontosabb darabok.
A mai napon reggel óta több helyen is megemlékeztek a világklasszis magyar kapusról.
Az egyik legfontosabb állomás a Grosics Gyula Katolikus Sport Általános Iskola volt, ahol az intézmény és a Grosics Alapítvány közösen szervezett méltó megemlékezést. Az eseményen részt vettek a sportvilág és a közélet jeles képviselői is – többek között Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Deutsch Tamás, Lomnici Zoltán, valamint Szöllősi György –, közösen jelentették be a Grosics 100 emlékév hivatalos kezdetét.
Edinát különösen meghatotta az a lelkesedés, amivel a legfiatalabbak készültek:
A gyerekek fantasztikus műsort adtak elő, nagyon megható volt. Volt egy pályázat is, ahová a diákok verseket írtak, és rajzokat készítettek édesapámról, a legjobbak pedig díjakat is kaptak
– mesélte büszkén.
Az iskola aulájában egy időszaki kiállítás is nyílt, amely a Puskás Intézetnek köszönhetően olyan személyes tárgyakat hozott karnyújtásnyi közelségbe, amelyeket csak ritkán látni. A vitrinekben ott pihen a legenda világhírű szemüvege, nyakkendője, valamint az olimpiáról és a világbajnokságról származó hivatalos résztvevői kártyái is láthatóak.

A nap csúcspontja azonban ma délután, a Szent István-bazilikában volt: ey ünnepi szentmisét követően sportvezetők és tisztelők körében elhelyezték Grosics Gyula márvány emléktábláját. Ez a tábla végre méltó helyre, a többi Aranycsapat-tag mellé kerül az altemplom falára.
Nagyon jó érzés, engem ez óriási büszkeséggel tölt el, de a szívfájdalom is ott van: hatalmas űrt hagyott maga után. Tanultam tőle alázatot és bátorságot. Ő volt a biztos pont az életemben
– mesélte meghatódva Edina.
Grosics Edina elmondta: szívmelengető látni, hogy édesapja emléke ennyi év után is ilyen elemi erővel él a köztudatban. A mai nap több helyszínen is a tiszteletadásról szólt, de a legnagyobb meglepetés az iskolai ünnepségen érte a lányát.
A Magyar Posta Zrt. ugyanis a centenárium alkalmából egy exkluzív, különkiadású bélyeget és egy alkalmi borítékot bocsátott ki, amelyen a Fekete Párduc tekintélyt parancsoló arcképe látható.

Ez számomra is teljes meglepetés volt. Az ünnepségen kaptam meg ajándékba a bélyeget és a borítékot, méghozzá gyönyörűen, nagy méretben bekeretezve
– mesélte meghatottan Edina.

A családnak az a célja, hogy az utókor számára megőrizzék Grosics Gyula szellemiségét, és méltón adják át az utókor számára.

Baleset történt Kókán.

Más nem lehetne cél, csak a háború befejezése.

Egy kisfiú arcába robbant a gyurma.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.