Gábor fedélnélküliként élt, azonban egyenesbe jött az élete, miután Nagykovácsi összefogott érte. Most dolgozik és még egy albérletet is fent tud tartani, amelyet egy ismerőse szerzett neki.
A II. kerületből Nagykovácsi felé autózva többen is észrevehették az elmúlt években, hogy egy férfi alszik egy matracon a Hűvösvölgyi Kisvasúti híd alatt. Ez a fiatalember nem más, mint Pantali Gábor, aki most 4 év utcai élet után biztos munkahellyel és fedéllel a feje felett kapott új esélyt az élettől. A látássérült férfi története egy igazán örömteli és inspiráló sztori.
Gábor élete szomorú fordulatot vett, amikor néhány éve elveszítette a szüleit. Ezután felváltva élt ingyenes és fizetős szállásokon, azonban nem érezte biztonságban magát, ezért úgy döntött, hogy inkább a híd alatt alakít ki magának alvóhelyet. Négy éven keresztül innen járt dolgozni, és itt tengette életét a fiatalember, egészen tavaly decemberig, amikor néhány segítőnek hála, mindent újra kezdhetett. A Ripostnak Orbán Eszter, Gábor egyik felkarolója számolt be a segítségnyújtásról.
Mindannyian láttuk a posztot az interneten, amelyben beszámoltak Gábor helyzetéről, egész Nagykovácsi elkezdett feljárni hozzá és etetni őt. Úgy terjedt a híre, hogy ő a mosolygós, dolgozó fiatalember. Karácsonykor voltak, akik félreálltak kocsival a hídnál és egy kis szaloncukrot vittek Gábornak, aztán a két ünnep között valaki felajánlott egy lakókocsit a lángosossal szemben neki. Ott élt egy rövid ideig, illetve segített az ottani munkákban. Ezután következett a faház és most az albérlet. Ez azért fontos, mert így lesz lakcímkártyája Gábornak, és ezután az önkormányzat is tud majd segíteni neki.
A lapnak sikerült megtalálni a most már hétköznapi életet élő Gábort, aki beszámolt az őt érő rengeteg szeretetről. Rámutatott, hogy egyszer egy jólelkű férfi osztott meg róla egy fotót a közösségi médiában, utána pedig rendszeressé váltak a látogatói a híd alatt.
Négy évig éltem a híd alatt, arra azonban sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire felkarolnak majd engem az emberek. Még most is elérzékenyülök, ha arra gondolok, hogy mennyi kedves ember lakik Nagykovácsiban. Jó érzés volt ezt átélni. Úgy gondolom, biztosan nem segítettek volna, hogyha nem törődtem volna semmivel és ittam vagy drogoztam volna. De látták, hogy tisztán tartom a környezetemet, dolgozni akarok és rendezett ember vagyok
– árulta el Gábor, aki az év végén került a lakókocsiba, ezután pedig egy faházban is élt. Végül pedig március 1-jével beköltözhetett egy albérletbe Nagykovácsiban. Emellett egy ismerősének hála, hétköznapi munkát vállalhatott, ő takarít a völgy Stop Shopja környékén, és mosolyogva, büszkén jár be dolgozni.
A célomat én már elértem! A többi hajléktalantársamnak azt üzenem, hogy soha ne adják fel, legyen bennük kitartás, és ők is elérhetnek ide. Én nem ittam, nem is drogoztam, kitartottam, és így sikerült is a célomat elérnem. Nagyon hálás vagyok minden egyes embernek, aki segített nekem talpra állni
– foglalta össze gondolatait a fiatalember.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre