A 19 éves Mező Marcell volt a legfiatalabb tagja a magyar mentőcsapatoknak. A jászberényi fiatal kutyájával, Blackkel vett részt a törökországi földrengés utáni kutató-mentő munkájában. Marcellre nemcsak a szülei, hanem osztálytársai is büszkék.
A törökországi földrengés az egész világot sokkolta. A tragédia utáni napokban mindenki lázasan kereste családtagjait, barátait, a túlélőket. Így tett az a csaknem 170 fős magyar mentőalakulat, amelynek legfiatalabb tagja a 19 éves Mező Marcell volt. A jászberényi fiatal első ízben vett részt éles bevetésen kutyájával, Blackkel.
Marcell első bevetését szakmai szempontból pozitívan értékelte.
A mentőkutyás keresés mellett ahol tudtam, segítettem a csapat többi tagjának is, legyen szó műszaki mentésről vagy szimpla pakolásról. A körülmények ellenére nagyon jó tapasztalatokat tudtam szerezni, legyen szó szakmáról vagy magáról Törökországról. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat tudtam fejlődni kint
– kezdte a Metropolnak Mező Marcell, a Kutyákkal az Életért Alapítvány kutyavezetője. Azt mondta, bár a török emberek bajba jutottak, mégis próbáltak a mentőcsapatoknak segíteni, amiben csak tudtak, ez pedig nagyon jó érzés volt. A fiatal kutató-mentő a labrador fajtájú kutyájával, az 5 éves Blackkel kutatta a romokat, túlélőket keresve.
A kutyám munkájával teljes mértékben meg vagyok elégedve. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Sokat erősödött a köztünk lévő, kutya-kutyavezető közötti viszony. Nekem teljes mértékben meg kellett bíznom Black orrában, és szerencsére nem okozott csalódást, szépen tudtunk együtt dolgozni
– folytatta a fiú.
A körülmények atekintetben kevésbé voltak ideálisak a mentéshez, hogy éjjel komoly fagyokkal kellett megbirkóznia nemcsak a túlélőknek, hanem a kutató-mentőknek is.
Egy táborban voltunk elszállásolva a városon kívül, sátrakban laktunk. Éjszakánként hideg volt, a –8 fokot is elérte a hőmérséklet, így hiába volt nappal jó idő, ha éjszaka fázott az ember. Emiatt nehezebben gyűjtöttünk energiát a következő napi bevetésekre. Nem volt egyszerű dolgunk
– mesélte Marcell, aki csapatával a túlélők kimentésében is oroszlánrészt vállalt.
„Voltak túlélőink, egy családra bukkantunk az összedőlt házak alatt. Velük nagyon sok órát eltöltöttünk, de sikerült őket élve kimentenünk” – hangsúlyozta a hős fiatal.
Marcell a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium végzős tanulója, három hónap múlva érettségizik. Így nem volt kérdés, hogy az osztálytársai is támogatják őt a mentés hetében.
Szerencsére mindenben támogattak, mindennap írtak nekem, amíg kint voltam. Amikor hazaértem, plakáttal fogadtak és konfettiesőt is kaptam tőlük, nagyon jól eső érzés volt
– mondta a gimnazista, akiért a szülei is nagyon aggódtak.
Nagyon büszkék rám. Sikerült velük tartanom a kapcsolatot, igaz, nem mindig volt térerő és mobilinternet, de amikor tudtam, beszéltem velük. Mindennap küldtem nekik képeket, magamról és a kutyáról is. Meggyőztem őket, hogy mindketten jól vagyunk, így valamennyire meg tudtak nyugodni. Jólesett, amikor találkoztam velük a repülőtéren. Anya és apa is nagy öleléssel fogadott
– zárta a beszélgetést Mező Marcell.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre