Látásgyengítő speciális szemüvegek, izgalmas jelnyelvi játékok, az elfogadást segítő foglalkozások és rengeteg érzékenyítő program várja az érdeklődőket a városligeti Millennium Házában. Kétnapos esélyegyenlőségi programsorozatot tartanak a szervezők, amely során a lehető legközelebb kerülhetnek az ép- és a speciális szükségletű emberek.
A „Tégy egy lépést!” nevet viseli az az esélyegyenlőségről szóló programsorozat, amelyet június 10–11-én tartanak a Városligetben található Millennium Házában. A helyszínválasztás nem véletlen, a Városliget az első olyan közpark Magyarországon, ahol a fogyatékossággal élők speciális igényeit is figyelembe vették a parkrehabilitáció során. A rendezvény ingyenes, és szombaton még koncertekkel is színesítik a programkínálatot. Stábunk részt vett a kétnapos programsorozaton: kipróbálhattunk speciális szemüvegeket, amik segítségével megtapasztalhattuk, hogy mit érzékelnek a gyengénlátók egy feladatlap kitöltése közben vagy a hétköznapi életben. Emellett alapvető jelnyelvi leckéket is vehettünk.
Iskolás gyerekek csoportjait követtük végig, akik az érzékenyítés hatására sokkal segítőkészebbek és megértőbbekké váltak a sérült társaik felé. A rendezvénysorozat célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az eltérő helyzetben élő gyermekeket.
Szívszorító történeteket hallgattunk végig olyan gyermekekről és felnőttekről, akik speciális oktatáson és nehézségekkel teli életen keresztülmenve küzdöttek azért, hogy minél boldogabb és teljesebb életet élhessenek társaikkal. Ilyen bátor kisfiú volt Ábel is, aki kiállt társai és a program résztvevői elé, hogy megossza velük személyes történetét.
„A barátaim biztattak, hogy álljak ki és mondjam el, mi történt velem. Amúgy jó volt, hogy megoszthattam másokkal is. A saját példámmal szerintem motiválni is tudok másokat. Én már úgy születtem, hogy dongalában volt, és nagyon sokat voltam kórházban, hétszer műtöttek. Nagyon jó volt, hogy ezt elmondhattam. Rendőr szeretnék lenni, ha nagy leszek, mert meg szeretném menteni a világot. Most volt novemberben egy műtétem, most már jobban vagyok, nem tudom hogy ez az utolsó volt-e. Én a mostani programok közül a látássérültes szobára vagyok legjobban kíváncsi” – mesélte el történetét Ábel, aki már biciklizni és úszni is szokott.
A gyengénlátó „szobában” is jártunk, ahol egy szakember és egy részt vevő kisiskolás mutatta meg a feladatokat.
„Szimulációs szemüvegeket tudunk használni arra, hogy lerontsuk kicsit átmenetileg a gyerekek látását. Különböző fóliákkal, különböző mértékben gyengítjük a látásukat. Így megtapasztalhatják, hogy hogyan ír, olvas, vagy játszik egy látássérült társuk” – mondta el a programról Kónya Katalin, a Gyengénlátók Általános Iskolájának intézményvezetője.
„A szemüvegekben különböző erősségek vannak: van, amikor csak a fehér lapot lehetett látni, az volt a feladat, hogy minden szó más betűtípussal volt írva, és így kellett kitölteni. Volt, amelyiket el se lehetett olvasni. Így megtapasztalhattuk, hogy a gyengénlátók melyik betűtípusokat tudják jobban elolvasni. Én a félkövérrel kinagyított, erősebb fekete betűket láttam jobban. Alapból elolvasnunk is nehéz volt, sokkal nehezebb lehet így tanulni is. Nekem osztálytársam is van, aki gyengénlátó, jobban érzem így, hogy ő min megy keresztül. Ezek után biztos, hogy máshogy fogok hozzáállni, eddig nem igazán tudtam milyen lehet neki, most már tudom, és ennél még sokkal is rosszabb, mivel a mindennapokban is ezt átéli. Ha kérdez valamit innentől, hogy mi van a feladatban, akkor felolvasom neki, vagy segítek neki, diktálok neki, innentől biztosan többet fogok tudni neki segíteni. Hasznos ez a program nagyon” – mutatta meg nekünk Szél Dominika általános iskolai tanuló.
A hallássérült „szobában” több előadó is segítette a gyerekeket. A 3 tanár jelnyelvet tanít a kicsiknek, izgalmas játékokat játszanak velük, ami során a résztvevőknek kell eltalálni, hogy mit jelent, amit mutat vagy tátog nekik egy hallássérült. Emellett meséltek arról, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül életük során.
Az iskolás csoportokat kísérő egyik tanárnő beszámolt lapunknak arról, hogy milyen módon segítenek az oktatásban a gyermekek elfogadásra való nevelésében.
„Ágoston Adrienn vagyok, a fóti Fáy András Általános Iskolából és a 4. B és a 4. C osztályt hoztam magammal erre a programmal. Mi 4 éve rendszeresen érzékenyítünk, segítünk a gyerekeknek, hogy az elfogadás a hétköznapjaik része legyen. Azt gondolom, hogy alapból ez a család feladata, de második számú legfontosabb szereplőként mi, pedagógusok tudunk ebben részt venni” – nyilatkozta lapunknak a tanárnő, aki maga is gyógypedagógus hallgató. „Szerintem minden osztályban előfordul már valamilyen speciális szükségletű tanuló. Köztünk élnek, és mióta integráció van, azóta megjelennek a hétköznapi tanintézményekben is, nem szegregáltan tanulnak csak. A gyerekek családjában is előfordul, a téma adja magát. Vitatkozunk róla, megbeszéljük, mit tudunk tenni, hogyan tudunk segíteni. Az élethosszig tartó tanulás arról szól, hogy próbálunk erre felkészülni. Nehézséget okoz talán az eszközhiány és a fejekben megtalálható gátak, az el nem fogadás. Ezzel a legnehezebb megküzdeni. Ha egy gyerek a családjában nem ezt látja, akkor az én dolgom sokkal-sokkal nehezebb. Amennyiben egy olyan családban nő fel a gyerek, akik elfogadóak, ott a gyerek is érzékeny lesz a témára. Ez a feladatom, még ha nem is tudom teljesen pótolni, ami a családból jön. Magyarországon nagyon jó kedvezményezések és programok vannak, mint a mai is” – mondta el Ágoston Adrienn osztályfőnök.
június 10. – szakmai nap
június 11. – családi nap
A Metropol stábjának a helyszínen készült videóját itt tudjátok megtekinteni:
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre