„Hol van apa?” – sírva kereste a négyéves Katja az édesapját a Keletiben

A Metropol munkatársa a Keleti pályaudvaron járt, ahol szívszorító történeteket meséltek az édesanyák, akiknek gyerekeik az ideiglenesen kialakított gyermekmegőrzőben legalább egy kis időre elfelejthetik, hogy otthonuktól és sokszor családjuktól is távol kell lenniük.



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2022.03.16.
szívszorító történetek

Tatiana és Daria testvérek, együtt döntöttek úgy, hogy nem maradnak tovább a háborús övezetben, mert nem akarták tovább kockáztatni a gyermekeik életét. Az újabb orosz támadások után azonnal összecsomagoltak, felpakolták a négy gyereket és útnak indultak.

Az út is nagyon megviselte őket, hiszen négy napon keresztül jöttek Budapestig a hidegben és borzalmas körülmények között. A férjeiket kénytelenek voltak maguk mögött hagyni, mert az egyikőjüket behívták katonának, a másikuk pedig még nem vonult be, de egyelőre otthon várja, mi lesz a sorsa. Elmenekülni pedig nem mert, hiszen azonnal katonaszökevénynek tekintették volna, ha elkapják.

A gyerekek most látszólag boldogan játszanak a Keleti pályaudvaron kialakított óvodában, de ez nincs így hosszú ideig.

„A gyerekek, főleg a kicsik sokat sírnak és gyakran kérdezik, hogy hol van az apukájuk” – meséli Daria, aki elmondta, hogy ők maguk is minden percben rettegnek még a gondolattól is, hogy soha többet nem látják viszont a férjeiket.

A két testvér négy gyerekkel vágott bele a hosszú útba Fotó: Nagy Zoltán/Metropol

Alona csak egy hónapig szeretne maradni

Alona az ötéves Mariával jött át Magyarországra, nekik sem volt könnyű útjuk, hiszen négy napon keresztül utaztak.

„A szüleim nem jöttek velünk és a férjemet behívták katonának” – meséli a fiatal anyuka, miközben nem tudja visszatartani a könnyeit és elsírja magát. – „Egy hónapig szeretnék csak ittmaradni a kislányommal és remélem, addigra véget ér ez a rémálom és visszatérhetünk az otthonunkba. Az egész szörnyűségben az egyetlen jó dolog most ez a kis játszósarok, itt végre valóban gyereknek érezheti magát a kislányom, sokat játszik a többi gyerekkel és a segítők is nagyon rendesek, ők is sokat foglalkoznak vele.”

Alona nem tudta visszafogni a könnyeit, kislányával indult útnak Fotó: Nagy Zoltán/Metropol

Irina az idős szüleit és a férjét is Kijevben hagyta

Irina éppen az erre kialakított helyiségben pelenkázza a kisbabáját. Nem indult el azonnal Kijevből, miután kitört a háború, mert nem akarta elhinni, hogy ilyen szörnyűség megtörténhet velük. A férjét nem engedték át a határon, és idős szüleit is kénytelen volt maga mögött hagyni. „Rengeteget sír a kislányom, nem tudja, mi történik velünk” – meséli a megtört anya. – „Nem tudom, hogy mit csináljak, maradjak itt vagy menjek vissza, én csak otthon akarok lenni a családommal, az otthonunkban. Nem tudok elég hálás lenni a magyaroknak, hogy ennyit segítenek, az önök gondoskodása nélkül talán már nem is élnénk.” Irina nagyon hálás a magyaroknak a segítségért Fotó: Nagy Zoltán/Metropol

Daniel nagyon büszke katona édesapjára

A 17 éves Daniel meglepő érettséggel beszél a helyzetről. Az édesanyjával és a húgával jött Magyarországra, most tolmácsként önkénteskedik. Az édesapja hivatásos katona, tőle tudja, hogy milyen brutális, ami most Kijevben és a háborús övezetben történik, és azt is, hogy mennyi civil halt meg. Kicsit megnyugtatja őket, hogy a családapával néha tudnak telefonon beszélni, így tudják, hogy egyelőre életben van. Daniel szerint az oroszoknak a civilek a célpontjaik Fotó: Nagy Zoltán/Metropol „Szerintem Putyinnak és az oroszoknak direkt a civilek a célpontjai” – kezdi a fiatal srác. – „Én mindent megteszek, hogy megvédjem az országomat, és nagyon büszke vagyok az édesapámra, persze borzalmasan féltem őt még úgy is, hogy képzett katona. Az oroszok nem válogatnak, mindenkit meggyilkolnak, aki az útjukban áll.”

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás