Drogosok, önkényes lakásfoglalók, vizesedő házfal, dohos lakások, életveszélyesnek látszó folyosók. Ez a hangulat fogadja a Dugonics utca 14.-be érkezőket, ahol jelenleg 24 család él. A ház tulajdonosa, a VIII. kerületi önkormányzat nem tesz semmit, csak vár…
Nyitott a kapu, ide csak az nem megy be, aki nem akar. A Metropolnak a helyszínen az egyik lakó fanyar humorral mesélte: „közülünk senkit nem ver le a víz, ha hazaérkezésnél kiderül, hogy otthon felejtette a kapukulcsát”.
A postaládákat feltörték, az udvar elhanyagolt. Mint megtudtuk, az épület egy része eredetileg istállónak épült. Már-már azt hittük, hogy az is maradt, amikor egy bérlő elmondta: ja, ez az ürülékszag a folyosón található vécéből jön...
A bérlők úgy tudják, hogy az épület korábban bontásra volt ítélve, de a Pikó András polgármester vezette testület kivette a kerület bontási tervéből, miután a baloldal megnyerte a kerületben a választást. Azóta pedig nem törődnek a lakókkal, akik többször is jelezték a hivatal felé, hogy cserelakást szeretnének, de érdemi választ eddig sosem kaptak. A nehéz körülmények között élők elkeseredettek.
A Metropol megkérdezte a józsefvárosi önkormányzatot, hogy mik a terveik az épülettel és a bérlőkkel, született-e valamilyen döntés az ügyben. Erre válaszul egy másfél évvel ezelőtti határozatot küldtek el linkben, amiből csak annyi derül ki, hogy az épület érintett a Semmelweis Egyetem fejlesztését célzó állami projektben. Így valószínűsíthetjük, hogy egyszer majd valamikor sokára, az állami beruházás kapcsán megoldódik a lakók ügye, és az önkormányzat akkor kénytelen lesz cserelakást biztosítani, vagy kifizetni őket. De másfél éve, a határozat óta nem történt semmi, az önkormányzat nem kommunikál a lakókkal, a ház pedig megy tönkre: 24 család elviselhetetlen körülmények között, drogosok és önkényes lakásfoglalók szomszédságában, vizelet- és ürülékszagban él...
„Mi halálháznak nevezzük, a bérlők kiöregednek, meghalnak. Kispénzű és alacsony iskolázottságú emberek élnek itt. Olyanok, akiknek nincs esélyük elköltözni. 48 lakás van az épületben, de pillanatnyilag 24-ben laknak. Ahogy megürül egy lakás bedeszkázzák, mert rövid időn belül önkényes lakásfoglalók költöznek be az elhunytak helyére” – mesélte Zoli, aki 15–20 éve él a rozoga épületben.
Egy másik, a nevét nem vállaló lakó elmesélte: „nemrég tartottak bérlemény-ellenőrzést az ingatlanban, de miután előre tájékoztatják ilyenkor a lakókat, azok felkészültek rá. Így „mindent a legnagyobb rendben találtak”, miközben van olyan bérlő, aki továbbadja bérbe a lakást. Drogdíler is van itt, úgy kell átlépnem a drogosokon, ha kilépek az ajtón. Olyan lakónk is van, akinél hemzsegnek a poloskák, ezért a ház folyosóján alszik, ahol egyben a nemi életét is éli” – sorolta a férfi, de Ibolya például fél éjjel kimenni a folyosón lévő mosdóba, mint mondta: előtte mindig szétnéz.
„Miközben attól tartunk, hogy ránk dől a ház, lakásonként 25–30 ezret fizetünk a lakbérre, erre jön rá a rezsi, így összesen 70–80 ezret perkálunk ki” – mondta felháborodva Zoli, aki mellé egy másik férfi is odaszegődött. Ő a neve elhallgatását kérte, de elmondta, hogy 30 éve, amióta ott él, jelentősebb felújítást még nem látott, de ő sem tud elköltözni önerőből. Szerinte a bérleti díj igazságtalan, mert teljesen élhetetlen az épület. Vizesek, dohosak a falak, életveszélyesek a folyosók, rossz állapotúak a lépcsők de az önkormányzat nem törődik ezzel, ki sem mennek már egy ideje az állapot felmérése miatt.
„Az, hogy a lakásainkat mi újíttatjuk fel, az normális. Viszont az már nem, hogy a közös területeken a tulajdonos önkormányzat helyett is mi végezzük el a feladatot, pedig rákényszerülünk. Mert, ha mi nem tesszük, akkor senki. Ezért vannak, akik önerőből lefestik például a lakásuk körüli külső falat, ami az önkormányzat dolga lenne. Persze, azt is kimondhatjuk, hogy az erőlködésünk kútba dobott pénz és elvesztegetett energia, mert a víz hamar megeszi a szépészeti beavatkozást” – mutatta meg Zoli, hogyan próbálnak túlélni.
„A jövőkép nehéz kérdés. Pár éve kijött ide Sára Botond akkori polgármester. Utána az önkormányzat felmérte az állapotokat. Úgy volt, hogy választhatunk a cserelakás vagy a kifizetés között, hogy jobb életünk lehessen. Azután Pikó megnyerte a választást, de úgy látszik, ő a kisemberekkel nem törődik. Csak elhúzta a mézesmadzagot, de itt semmivel nem foglalkozott azóta sem. Én magam is voltam bent az önkormányzatban érdeklődni, de nem igazán törődtek a higiénés körülményeinkkel vagy azzal, hogy hogyan élünk itt. Csak ígérgetéseket és kikerülő válaszokat adtak” – mondta elkeseredve Zoli.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre