Ez hihetetlen: itt őrzik Kálloy Molnár Péter legféltettebb ruhaneműjét

Gobbi Hilda, Galambos Erzsi, Nagy Miklós, Bubik István, Kaszás Attila emlékei egytől egyig az Emlék-Szín-Házban mesélnek az utókornak pályafutásukról, a szép és a fájdalmas pillanataikról. Szalai Zsolt magángyűjteménye a város szívében található, és bárki megtekintheti. A Hot! magazin szintén ellátogatott megtekinteni a különleges és egyedülálló tárlatot.

Szalai Zsolt nagyon sok színész barátját veszítette el

Az egykor élt színészek emlékének őrzője a magán-színészmúzeum megálmodója. Szalai Zsolt megszállottságát a kollégák és a nézők egyaránt jól ismerik.

„Még a Ruttkai Éva Színház igazgatója voltam, amikor meghalt Herczeg Csilla kolléganőnk” – kezdi a Hot!-nak az alapító. „Valójában ez a szomorú eset adta az ötletet, hogy mi lenne, ha emlékeznénk az elhunyt pályatársakra. Egy teremből indultunk, majd később onnan menekítettük ki a rengeteg emléket. Amikor a színház bezárt, elkerültem egy televízióhoz, később pedig azzal szembesültem, hogy nem kellettem sehol. Nagyon el voltam keseredve, mert nem nagyon tudtam mihez kezdeni magammal. Így viszont volt időm arra, hogy felélesszem a régi vágyamat.”

Szalai Zsolt: „Nem akarom elfelejteni őket”

Zsolt nagyon eltökélt volt; az sem érdekelte, hogy ő maga miből él majd meg. Csak egyet akart: emlékezni!

„Nagyon sok olyan barátot veszítettem el, akik nagyon közel álltak hozzám, köztük Nagy Miklóst és Galambos Erzsit. Nem akarom elfelejteni őket, és azt is igazságtalannak tartom, hogy akik elmentek, azokról sosem esik szó! Ezt Gobbi Hilda nagyon jól megfogalmazta, mert egy alkalommal azt mondta: „Először írnak rólunk, cikkeznek, utána bérletek leszünk, majd semmik, és elfelejtenek bennünket. Majd eljön az az idő is, amikor már nem emlegetik az érdemeinket, csak a hibáinkat.” Ez egy nehéz küldetés, mert éppen Bubik István képét tettem föl a falra, amikor megállt mögöttem egy hölgy, és megkérdezte, hogy ő ki. Sztankay István és Kaszás Attila neve már szinte semmit nem mond a húszas éveikben járó fiataloknak.”

Szalai Zsolt: „Nekem ezek az emberek szinte szentek”

A tárgyak nagy része úgy kerül az emlékszínházába, hogy Zsolt felkeresi a hozzátartozókat, és megkéri őket, hogy adják neki azokat. A kicsi lakásban több mint száz színész emléke, személyes tárgya található. Van olyan, amit szó szerint kikukázott!

„Már a Ruttkai Színházban elkezdődött a gyűjtőmunka. Általában megkeresem az örökösöket, és vannak, akik örülnek ennek.” 

Tudok olyat is, aki konténert hozatott, mindent kidobált, és bevallotta: „Nézd, nekem ő nem volt jó anyám!” Ezt szomorúan hallom, mert nekem ezek az emberek szinte szentek, és rossz hallani, hogy teljesen mások voltak, mint amilyennek én ismertem őket. Sok személyes tárgyat szedtem ki a szemétből, így mentettem meg őket az elmúlástól az Emlékszem Alapítványnak.”