
Bodrogi Gyula 6 évesen gyalupadot kapott karácsonyra: „Még ma is elfogadnám!”
Bodrogi Gyula legszebb karácsonyi emlékei.
Sokszor egy meghatározó aroma az, ami eszünkbe juttatja a legkedvesebb élményeinket. Éppen így van ezzel a Jászai Mari-díjas színésznő, Vándor Éva is.
Vándor Éva idén a tervei szerint az Alacsony-Tátrába utazik családostól, unokástól, mert imádja a fehérbe borult tájakat. Amikor kicsi volt, még olyan sok hó esett, hogy nem csak szánkózni és hógolyózni lehetett, de nagyokat is ugráltak bele.

„Amikor a gyermekkorom legszebb karácsonyi emlékeire gondolok, elsőként sosem az ajándékok jutnak eszembe, hanem a jellegzetes illatok. Gyakran töltöttük vidéken az ünnepeket nagymamáéknál, és a meghatározó aromák megtöltötték a levegőt, és ezek a mai napig benne vannak az orromban. Például a fával fűtött sparheltben sülő diós, mákos bejglié vagy éppen a kakaós csavart kalácsé. Hiába szerettem volna, azóta se tudtam ezeket újra alkotni, mert már semmi nem olyan, mint akkor.”
A másik dolog, ami eszembe jut, hogy mennyire szabadok voltunk, senki nem szólt ránk, akkor mentünk haza, ha éhesek voltunk, de egyébként azt csináltunk, amit csak akartunk.
„A falubeli gyerekekkel mentünk szánkózni, játszani. És mire hazaértünk, már állt a feldíszített karácsonyfa és mindent betöltött a karácsonyi illat.”
A színésznő azt is elárulta, hogy bár nem voltak akkoriban nagy ajándékok, azért volt egy olyan meglepetés, amit most is lát lelki szemei előtt.
„Abban az időben egy csoki is hatalmas kincsnek számított, hiszen a boltokban nem igazán volt választék. Így nem is kaptunk hatalmas ajándékokat. Mégis van egy, ami emlékezetes maradt. Körülbelül nyolc éves lehettem, amikor megleptek egy úgynevezett kacsintós babával, ami sírt is, járt a keze-lába, ami ma már nem nagy szám, de akkoriban ez hatalmas dolognak számított. Ráadásul ez már nem kitömött baba volt” – mesélte Vándor Éva a Fanny Magazinnak.
Ma is emlékszem, ahogy megláttam a dobozban: gyönyörű, igazinak látszó barna haja volt, élő szeme, hatalmas fekete szempillái, sírni is tudott. Káprázatos sárga ruha volt rajta, piros rózsával a derekán, még cipőt is viselt. Varrtunk neki ruhákat, lehetett öltöztetni. Hatalmas becsben tartottam!

Bodrogi Gyula legszebb karácsonyi emlékei.

A vicces jelenetek rögzítése cseppet sem volt vicces.

Sokat bosszankodott, mióta belevágott a házfelújításba.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.