Dancs Annamari gyászol, szívszorító sorokkal búcsúzott

Fájó szívvel tudatom, hogy szeretett Édesapám, Dancs Árpád, a Székely Mikó Kollégium zenetanára, mindenki “ Dancs Tátája”, 2024. július 1-én örökre itt hagyott minket. Boldog, tartalmas, alkotásokkal teli 79 évet élt meg, a zeneszerzés, a tanítás, a lemezkiadás, a filmek, a könyvírás, a rádiózás jelentette neki a mindennapi létezést. És természetesen mi, a családja. Azt vallom, hogy nekünk volt a legszebb gyerekkorunk Zsoli bátyámmal, mert a szüleink mindent megteremtettek ahhoz, hogy boldog gyerekek és becsületes értékrenddel bíró felnőttek lehessünk. A legcsodásabb Apukám nekem volt, aki amellett, hogy imádott, szeretett és nagyon büszke volt rám, megtanított küzdeni és dolgozni. Mindig minden cikket, képemet, plakátomat albumokba gyűjtötte. És az összes előadásom premierjén jelen voltak Anyukámmal … a Carmenre már nem volt ereje kiutazni. Pedig erre a szerepemre is büszke lett volna … mint mindenre.

Mindig azt mondta, hogy a jó Isten az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Nekem nagyon sok jót adott, de tegnap elvette az Édesapámat. És ez a hiány már mindig itt lesz. Hiányozni fog. Mindannyiunknak. A 79 éve alatt annyit alkotott, annyi örömet adott, és annyi feladatot is, hogy a létezése nem marad nyomtalan. Hálás vagyok, hogy ezt a nagyszerű embert Tatuskámnak érezhettem és hívhattam. Ígérem, a Mennyországból is büszke leszel rám! Csak figyelj!