Galambos Erzsi: Fejben még mindig csak 20 éves vagyok!

A vasárnap reggeli telefonbeszélgetésünk úgy kezdődik, hogy bár beköszön, türelmet kér, mert mással beszél éppen. Búcsúzkodik, nevet hangosan, majd azt mondja, hogy ha még egyszer idehoz valaki egy csokor virágot, akkor kénytelen lesz kiköltözni a lakásból, mert már nem fér el.

– Úgy néz ki a nappali, mint egy ravatalozó… Ennyi virágot! – fordul a figyelme felénk, frissen csicseregve beszél a telefonban. Még azt sem várja meg, hogy felköszönthessük a kerek születésnapi évfordulón, máris mesélni kezdett:

– Képzelje el, reggel felhívott az igazgatóm, hogy hozott egy szál virágot és menjek le az utcára. Na, lemegyek, erre mit látok? Ott áll az egész társulatom! Vagy 25 ember, énekeltek, táncoltak... Hogy milyen aranyosak! Még az Újréti Laci is itt volt, pedig ő nagyon messze lakik, és nagyon nem szeret korán kelni, de miattam felkelt. Nagyon meg vagyok hatva, jólesik a szeretetük – mondta a művésznő a Bors újságírójának.

Galambos Erzsi, leírni is megdöbbentő, 70 éve van a pályán. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának, a Budapesti Operettszínház és a József Attila Színház örökös tagja 1948 óta játszik fáradhatatlanul. Amikor azt kérdezzük tőle, hogy hogy érzi magát, így felel:

– Jól vagyok. Sokan mondják, hogy nem látszik rajtam a kilencven év, de én azért látom magam a tükörben… A test sajnos öregszik. Fizikailag szerencsére a toppon vagyok, mosok, főzök, takarítok, a színpadon szteppelek. A fizikai valóságom kilencvenéves, fejben viszont még mindig csak húsz­éves vagyok!

Születésnapon kívánni illik – vetjük fel a témát, amire Galambos Erzsi a tőle megszokott vidámsággal reagál:

– Hosszú életet szeretnék. Még sok-sok évet együtt a lányommal, Petrovics Eszterrel, Erkel-díjas rendezővel – büszkélkedik a színésznő, majd így folytatja: – Szeretném látni, ahogy az unokám, aki most múlt 14 éves felnő... Illetve vannak már fogadott unokáim is, mert a lányom párjának van két gyermeke. Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ilyen nagy családunk lett. Ez tesz engem a világon a legboldogabbá.

Gyerekkorában éhezett

A színésznő azt meséli, hogy bár nem szeret vásárolni, élelmiszerre nem sajnálja a pénzt.

– Mindig túlvásárolom magam – mondta. – Ennek az az oka, hogy én a világháború idején voltam gyerek. Az apám a lovak alól lopta el a kukoricát, hogy legyen mit ennünk. Egész gyermekkoromban éhes voltam. Így emlékszem vissza. Most nagyon sok mindenből sokat veszek, de amit nem eszek meg, azt nem dobom ki. Szépen becsomagolom és kiteszem egy padra. Ha hiszik, ha nem, mire hármat lépek és visszafordulok, már sosincs ott az étel. Ez nagyon szomorú dolog…