Extrém módon ünnepelte születésnapját a nemzet színésze

85. születésnapját ünnepelte a hétvégén Lehoczky Zsuzsa. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő a barátaival töltötte a jeles napot.

Aktívan ünnepelt

„Az én igényeimnek megfelelő baráti ünnepség keretein belül a Balatonon ünnepeltük a születésnapomat. Egy baráti házaspárnál volt ünneplés, sütögetés, sőt még virágcsokor is. Minden pont úgy, ahogy megfelel ennek az évfordulónak. Tegnap a vendégségben vízilabdáztunk. Most, hogy már nem vagyok a szakmában, így butáskodhattam a vízipólómeccsen, hiszen már nem ugyanaz a felelősség, mint korábban. Majdnem belefulladtam a vízbe, mert nem tudtam, hogy a lábammal is tartani kell magam a játék alatt” – mesélte nevetve a legenda.

Szeretek élni

Saját elmondása szerint ez egy nagyon szép kor, és reméli, 5 év múlva a 90. születésnapját is ugyanilyen aktívan tudja majd ünnepelni.

„Az ember, aki megéli a nyolcvanöt évet, annak egyik szeme nevet, a másik pedig sír. Nagyon szép kor ez, de hát hogyan és meddig tovább? Szeretek élni. Szeretem az embereket, a jókat, a rosszakat is. Szeretem mindazt, ami az élethez tartozik. A küzdelem, a siker, mindent szeretek. Lehet, hogy voltak rosszabb pillanatok is, de én csak a szépekre emlékszem.”

Végleges döntés

A sztár a Metropolnak is megerősítette, hogy végleg visszavonul a színpadtól több mint 70 év után.

„Mindenképpen visszavonulok. Erre engem a pandémia vezetett rá, hiszen másfél évig voltam bezárva a lakásomba, és nagyon jó volt a pihenés. Jó volt, hogy nem kellett rettegnem a fizikai állapotomtól, hogy úristen, mikor leszek rosszul a színpadon. Persze összességében nem vagyok rosszul, nincs semmiféle problémám, csak már nem tudok felelősséget vállalni sem az egészségem, sem a színház iránt. A másik dolog, hogy nincs értelme annak, hogy kisebb szerepekre maradjak. Abbahagyni a szakmát az olyan, mintha felhagynánk a dohányzással, letesszük a cigarettát és soha egyetlen szál se tovább. Tartozom azzal a szakmának, hogy nem hozom kényes helyzetbe őket. Meg persze az orvosoknak is, akik figyelnek rám. Már hogy nem feszítem túl a húrt.”