A 75 éves olasz énekes szegény cipész családban született és álmodni sem mert róla, hogy a hatvanas években a lábai előtt hever majd a világ. Aztán jöttek az elfeledés évei, de a nyolcvanas években éppen Budapestnek köszönhetően tért vissza a csúcsra.
Ki ne ismerné az In ginocchio da te – Térden állva jövök hozzád című dalát, ami olyan magasságokba repítette az olasz énekest, amiről álmodni sem mert. A hatvanas években nem volt ember, aki ne hallotta volna Gianni Morandi nevét, a hetvenes évekre azonban a siker ahogy jött, olyan gyorsan el is szállt. „A hetvenes években változni kezdett a világ, változni kezdett Olaszország. Elmúlt a hatvanas évek optimizmusa, minden, aminek én voltam a szimbóluma” - vallott korábban a Nők Lapjának adott interjújában a mellőzöttségről. A nyolcvanas évek közepén azonban felkérték egy film főszerepére, ami egy lecsúszott zenészről szól, aki egészen Budapestig megy a szerelemért. „Az Uno su mille című dalban azt énekeltem, hogy sosem szabad feladni, hiszen bármennyire is elbánt velünk az élet, ezerből egynek sikerül újrakezdeni, és miért ne épp mi lennénk az az egy?
„Ez lett a dal, amely miatt visszafogadtak az emberek a szívükbe. És ez az a dal, amelyért sosem fogom Budapestet elfelejteni, hiszen itt énekeltem el először, és itt forgattuk azt a filmet, amelyik visszahozta a fényt az életembe” - mesélte az interjúban az énekes, aki 75 évesen is megőrizte régi sármját és igyekszik formában tartani magát, noha az ősz hajszálait a mai napig nem vállalja.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre