Csisztu Zsuzsának mindig azt mondta a nagymamája: Kislányom, csak béke

Ők is úgy érezték, hogy a forradalomért, a szabadságért harcolni kell, mert egy békés, megszállásmentes országot szerettek volna. Úgyhogy én ebben a mondjuk így, gondolatiságban nőttem fel, nálunk ez mindig forradalom volt otthon, és nagyon sokat hallottam természetesen a szüleimtől azokról az értékekről, aminek a mentén én magam is éltem az életemet

Nekem a nagymamám is nagyon sokat mesélt arról, hogy milyen az, amikor egy asszonynak el kell engednie a férjét, a gyermekei apját adott esetben a frontra, és mindig azt mondta: Kislányom, csak béke, ez az egy, ami a legeslegfontosabb!

Nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt években, mióta kitört a háború. Én egy olyan generáció tagja vagyok, aki készült az 1984-es Los Angeles-i olimpiára, átéltem, hogy mit jelent az, ha egy politikai bojkott miatt egy sportoló nem utazhat el élete versenyére. Úgyhogy, nyilván nem csak emiatt az élmény miatt, de amúgy is, mert én azt gondolom, hogy a sport pontosan az a fajta, talán az utolsó olyan békesziget, talán az utolsó olyan nyelv, amit ért a világ, anélkül, hogy megnéznénk, hogy ki honnan jött, ki milyen bőrszínű, ki milyen vallású, mert az emberi teljesítményt ünnepeljük, az emberi teljesítmény maximális szépségét és tökéletességét, és sajnos ebbe is az elmúlt esztendőkben belerondított a nagypolitika.