Az 1600 fős Mátranovák egy magyar legenda helyszíne: itt, a környező erdőkben látták „a magyar jetit”, vagyis a Mátra Fanyűvőjét. A Metropol stábja elutazott a hangulatos bányavárosba, és a helyiek segítségét kérte a legendás lény felkutatásában.
Mátranovák kedvelt turistahely nem messze a Fehér-szék hegygerincétől. Több mendemonda kering Magyarország legnagyobb hegységéről, vannak akik medvéket, mások két lábon járó emberszabású állatokat véltek látni errefelé éjszakánként. Többen évtizedek óta mondják, hogy az errefelé járó éjszakai lény nem más, mint a „Mátranováki Fanyűvő”.
A beszámolók szerint az élőlény két méter magas, görnyedt hátú, olyan, mint egy fehér szőrű jeti, akinek hosszú karjai a térdéig érnek. Éjszakánként a település környékét járja, fákat gyűjt, többnyire gombát fogyaszt, néhány ember szerint rendkívül érzékeny a fényre.
A helyi mendemondák szerint régen egy dezertőr katona bujkált a környező sűrű fenyőerdőkben, és az ő hosszú szakállas, ápolatlan testét vélték éjszakánként felfedezni. Mások szerint egy majomszerű állat rejtőzködött a környéken.
Az igazság azonban egészen más. Pár éve kiderült, hogy a pletykák alapját a falucska egyik lakója szolgáltatta.
A tehetséges fafaragó, Gyula bácsi sokszor töltötte idejét fagyűjtéssel a környező erdőségekben. Valamilyen betegség miatt valóban nagyon görnyedten járt, innen eredhetett a leírás a legendás lényről. A Metropol stábjának több helyi lakos is mesélt Gyula bácsiról, aki sajnos 3 éve elhunyt. A művész munkái azonban ma is láthatók a falu különböző pontjain.
Mátranovák családjait rengeteg veszteség érte a világháborúk során, a temetőben pedig egy fafaragás emlékezik meg a hősökről, amit nem más készített, mint a „Mátra Fanyűvője”.
De készített kis hidat a helyi patak fölé, és bányászszobrokat is. Sírján pedig egy olyan szépen mintázott fatörzs díszeleg, amelyet szintén maga faragott ki.
Míg Gyula bácsi csak a település környékén tevékenykedett, addig sok esetben a Mátra más tájain is látták a legendás lényt. Többen egybehangzóan állítják, hogy nagyon gyors, és nem csupán két lábon, de négykézláb is közlekedik.
Egyikük sem lehetett azonban a Mátranováki Fanyűvő, akiről időnként a közösségi médiafelületeken is megírják, hogy újra látni vélték – de Gyula bácsi sajnos 3 éve már nem járja görnyedten az erdőket…
Rémisztő erdőben és térfigyelő kamerás megfigyelésben is része volt újságíróinknak Mátranovákon. Miközben még a települést járták, egyszer csak megjelent a helyi polgárőrség vezetője és később még a polgármester is. Nem igazán örültek a kollégáink jelenlétének, ők is azon az állásponton voltak, hogy a legenda csak kitaláció.
Napjuk végén a környező erdőkben keresték a rém nyomát, helyette azonban teljesen más élményben volt részük. A fenyőerdő mintha magától életre kelt volna, minden egyes fa mozgott a szélben, kidőlő fák és folyamatos recsegés, ropogás jellemezte a környéket. Mintha csak a Gyűrűk ura című film entjeit látták volna.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre