Akár reggel, délben és este is mesés csemege – nemcsak ínyenceknek!
Itt az idő, hogy a karácsonyi asztalra kerülő finomságok készítésében kigyakoroljuk magunkat az ünnepre. Régóta szemezgetek az ilyentájt mindenütt kapható kacsa-, libarilettekkel, de valahogy nincs szívem annyi pénzt kiadni egy csatosüvegnyi finomságért. Arról nem is beszélve, hogy ez tulajdonképpen nagyanyáink zsírban lesütött husiból eltett csemegéje. Kipróbáltam a mezei háziasszony, lényegesen olcsóbb, egyszerűsített verzióját. Biztos van ennél finomabb, de kezdetnek nem rossz.
2 kis vöröshagyma
2 közepes répa
1 alma
Fél kiló libaszűzérme darabokban (akciós áron!)
25 dkg kacsazsír (testhájból kisütött vagy bolti)
Fél pohár bor vagy egy kupica konyak (kihagyható)
Fűszerezés (szerecsendió, majoránna, oreganó, tárkony – vagy-vagy, is-is ízlés szerint)
A húst megmostam, sóztam, fűszereztem, beletettem egy magas falú kerek jénai tálba, és ráöntöttem a frissen a testhájból kisütött kacsazsírt. Rádobáltam a hámozott répát, hagymát, és az almát héjastul kicsumázva. Rá a jénai fedele, és be a sütőbe 150 fokon, alsó-felső sütéssel.
Amikor megpuhult a hús, kiszedtem a zöldséget és az almát, amiket azon melegében elnassoltam. Fedél nélkül 5-10 percet pirítottam a húst, majd, amikor kicsit meghűlt, deszkán, villával és késsel széthúzgáltam a hússzálakat (nem egészen pépesre), ezt belepakoltam egy csatos üvegbe, majd egy kis alkohollal összekeverve a szaftos zsírt, ráöntöttem. Ha nem elég a zsiradék, hozzá kell pótolni a tetejére, hogy az teljesen lefedje, betakarja a húst.
Csatos fedél rá, mehet a hűtőbe, hagyjuk megszilárdulni. Az edényben maradtat persze haladéktalanul ki kell tunkolni. Sóval, zöldpaprikával bármely étkezésre kerek! Hűtőben, ha a zsiradék ellepi egészen soká is eláll – már, ha nem pusztítjuk el 1 nap alatt...
Aki igazi rilettel is megpróbálkozna, Dragomán György főzőskönyvében talál receptet.
„A rillette zsírban eltett hús, gyerekkoromban is csináltunk hasonlót, jóval kevésbé kifinomultan, az volt a zsírba lesütött hús. Az igazi rillette egyfajta nagyon finom pástétom, olyan, mint a lekvár, sokáig eláll, szép szelet kenyérrel, egy kis savanyúsággal bármikor bevethető vendégüdvözlő, uzsonna vagy ebéd. (Nálunk ott a helye a karácsonyi asztalon is.) Ültem olyan francia bisztróban, ahol rögtön, ahogy leültem az asztalhoz, hoztak egy csatos üveget tele rillette-tel, meg kenyeret, az volt az előétel, ehettem, amennyi tetszett. Készülhet disznóból, kacsából, libából, nyúlból, akár vadból is.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre