Sokan érzik második otthonuknak a munkahelyüket, hiszen – ha éppen nem otthonról dolgoznak – itt töltik idejük nagy részét. Kérdés, hogy a kollégákat mennyire tekinthetjük “családtagoknak”?
Legyünk óvatosak!
A kollégáinkat nem mi választjuk, nem szimpátia alapján mi döntjük el, kivel ülünk egész nap egy légtérben. Érdemes ezért – főleg a munkaviszonyunk kezdetén – óvatosan kezelni ezeket a kapcsolatokat és nem azonnal beavatni a többieket az életünk részleteibe.
Hol a határ?
Természetesen unalmas úgy létezni, hogy semmit nem tudunk egymásról, de van az intimitásnak egy olyan határa, amit nem feltétlenül kell megosztani a többiekkel, például a párunkkal töltött éjszaka részleteit. Lelki problémáinkat se zúdítsuk a környezetünkre! Egyrészt, mert egy idő után unalmas lesz, másrészt pedig sajnos sok visszaélésre adunk ezzel lehetőséget.
Kiben bízhatunk?
Mint minden közösségben, a munkahelyünkön is lelhetünk barátra, ha szerencsések vagyunk. Arra ügyeljünk, hogy ezt a barátságot ne egy hét után érezzük, de ha kiállta az idő próbáját, nyugodtan fogadjuk be az életünkbe az illetőt. Arra azonban figyeljünk, hogy bizalmas beszélgetéseinket ne a többiek előtt folytassuk.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre