
Még több lőszert küldene Ukrajnának - A NATO főtitkára továbbra is támogatja a háborút
A védelmi szervezet vezetője így akar segíteni.
Több mint egy hónapnyi reménykedés, keresés és fohász után február 21-én megtalálták az egyik belvárosi szórakozóhelyről eltűnt gimnazista holttestét. Egressy Mátyásnak még január 17-én veszett nyoma, miután barátaival szórakozni indult, azonban az este folyamán zavartan kezdett viselkedni és a társaságától leszakadva, egyedül kelt útra. A 18 éves fiú megtalálása érdekében, az ország egy emberként fogott össze.
Újabb szakasz kezdődik Egressy Mátyás családjának az életében: a várakozást és a reményt felváltja a gyász és a feldolgozás, miután Mátyás holttestét szombaton, a Kopaszi-gát környékén visszaadta a Duna. Egy ideig úgy tűnt, ők is válaszok nélkül maradnak, épp úgy, mint a Hableány tragédia máig meg nem talált utasának hozzátartozói, vagy épp Till Tamás szülei, akik csak évtizedekkel később kezdenek közel kerülni a lezáráshoz. De vajon hogy éli meg ezt egy szülő? Mit tesz az emberi lélekkel a bizonytalanság? És vajon mi a jobb, a reménykedés vagy a búcsúzás? Erről kérdeztük dr. Makai Gábor szakpszichológust.

A gyásszal együtt jár az érzelmi hullámzás. Egy szerettünk elvesztése után vissza kell tudni építeni úgy az életet, hogy a veszteségélmény a múlt részévé váljon. Ez maga a feldolgozás. Egy hónapnyi bizonytalanság után Mátyás szülei végre ráléphettek erre az útra.
Amíg nincs meg a holttest, amíg nincs meg annak a tudása, hogy életben van, vagy meghalt-e, addig ez ambivalens érzéseket szül, egy bizonytalan veszteség állapotában tartja a szülőt, illetve a hozzátartozókat. Valószínű tudja a psziché, hogy meghalt, de mégis kapaszkodunk még a reménybe: mi van, ha mégsem? Tulajdonképpen ez a remény egyfajta védőmechanizmus, még akkor is, hogyha egy kívülálló azt mondja, hogy ez nem racionális
— fogalmaz a szakember.
És pont ez a remény szűnik meg végleg, amikor egy holttestet megtalálnak, hiszen innentől kezdve minden racionálissá, visszafordíthatatlanná válik.
Ilyenkor egyfajta sokk, illetve sok-sok-sok kérdés jelenik meg az emberben. Egyrészt jelen van még az egész helyzetnek a tagadása, hogy ez nem lehet igaz. Van ilyenkor egyfajta kiüresedett, beszűkült tudatállapot
— tette hozzá a szakpszichológus.
Dr. Makai Gábor azt is kiemelte, hogy egy családot egészen más feldolgozási pályára állít, ha szerettüket öngyilkosság következtében vesztették el. Ebben az esetben elkezd az ember kényszeresen visszapörgetni: mi volt az utolsó beszélgetés, volt-e ennek valamilyen előjele? Ugyanakkor megjelenik az önhibáztatás is: hogyan tudtam volna megakadályozni, miért nem figyeltem jobban, mit nem vettem észre? Később megjelenik a harag önmagunk és a világ felé, végül pedig egy identitásválság is kialakul. Például egy anyának ezután, egy gyermekét elvesztett szülőként kell önmagára gondolnia. Egészen új identitás.

Dr. Makai Gábor szerint nehéz szembesülni a halállal, de bizonytalanságban élni sem könnyebb. Az azonban egyértelmű különbség, hogy aki nem kapja meg a lezárást, az egy állandó készenléti állapotban éli az életét. A család minden hírre felkapja a fejét, lényegében egy kereső üzemmódban éli az életét, ami tartós stresszreakciót idéz elő. Mivel hiányzik a realitás, ezért a gyász nem tud elindulni a maga természetes útján.
Ilyenkor sokkal erőteljesebbek a fantáziák, a bűntudat, váltakozik a remény és a kétségbeesés. Valójában ő is tisztában van a veszteséggel, de ezt nem meri kimondani, és egy kicsi teret hagy a reménynek. Ez nem tagadás, ez egy túlélési stratégia, ami tulajdonképpen megnehezíti a gyásznak a feldolgozását
— fogalmazott a szakértő.

Egressy Mátyás végzős gimnazista volt a VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Kitűnő tanulóként és illedelmes fiatalemberként jellemezték egykori iskolájában. Halálának híre korábbi iskolatársait és tanárait is megrázta, mint fogalmaztak, mélyen együtt éreznek a családdal, de csendesen szeretnének osztozni a a fájdalmukban.
Az emlék nem múlik el, csak csenddé válik. Egressy Mátyás végzős diákunkkal kapcsolatban példátlan megmozdulás történt a hétvégén. Ennek ereje felbecsülhetetlen, iskolánk közössége nagyon hálás mindenkinek, aki bármilyen módon igyekezett segíteni! Fájó szívvel írjuk, amit eddig nem tudtunk megosztani: a szülők tájékoztatása majd közleménye után kiderült számunkra, hogy búcsúznunk kell.
Az elengedés mindig nehéz, Matyi esetén szinte lehetetlen: egy magabiztos, stabil, figyelmes tanulót, sportolót, barátot, társat veszítettünk el. A hiánya felfoghatatlan. Osztozunk a család fájdalmában, és fogjuk az osztálytársak, iskolatársak, kollégák kezét
— írja az iskola a honlapján.

A védelmi szervezet vezetője így akar segíteni.

A magyar férfi számára nincs lehetetlen.

Napról-napra egyre több áldozatot követel a háború.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.