Kutyáiba kapaszkodik a sztrókot kapott magyar űrkutató: „Ez nem a vég, hanem egy új kezdet”

Volt egy pillanat, amikor egyszerűen tudtam, hogy mi összetartozunk. Nem volt kérdés, hogy velem marad. Olyan érzés volt, mintha valami láthatatlan erő magával húzna, különös kötelék alakult ki közöttünk. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kutya lesz életem legnagyobb tanítója. Lelki társi kapcsolat ez. Ekkor jött a Lord név, valamiért pont az illett hozzá. A szemében láttam, hogy mi tényleg egyek vagyunk

Lord nagyon sokat tanított nekem az életről. Egy alkalommal találkoztunk az ebrendésszel, aki korábban befogta őt. Először féltem odavinni Lordot. Ő azonban meglepett, felismerte az ebrendészt, de nem reagált, nem foglalkozott vele, továbblépett. Pontosan tudta, ki ő, de már nem fájt neki a múlt. Ez volt az egyik legfontosabb tanítás tőle: nem szabad beleragadni a múltba, az áldozat szerepébe. Megtanított arra, hogy a múltnak nem szabad meghatároznia minket és a jelenünket, hogy mindig ki kell hozni a legtöbbet abból, amiben éppen vagyunk

Én sokat fejlődtem magamtól is, de Lord segített abban, hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat. Gyakran keresek összetett megoldásokat, túl sokat agyalok, pedig az élet egyszerűbb, mint gondolnánk. Ahogy Konfuciusz mondta: „Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.” Lord ezt az egyszerűséget mutatta meg: nem haragudott, nem volt áldozat, mindig a jelenre fókuszál, igazán él

Volt olyan is, amikor azon gondolkodtam, mennyi minden hiányzik az életemből. Közben Lord, a kutyám boldogan hempergett egy sáros pocsolyában, mintha csak azt mondaná: „Nézd, milyen jó ez!” Akkor jött a felismerés: Ha egy sáros pocsolyának sem tudsz örülni, mitől lennél boldog, ha bármi újat kapnál? Sokan a hiányra figyelnek ahelyett, hogy értékelnék, amijük van — mint amikor puzzlet rakunk ki, és csak a hiányzó darabot nézzük, nem azt, ami már a helyén van. A boldogság képesség, nem cél. Megélhető bárhol, bármikor, akár egy pocsolyában is. Lord erre tanított meg

Amikor beteg vagyok, gyakran bántom magam, amiért nem vagyok elég hatékony, alig várom, hogy újra dolgozhassak. Lord viszont ilyenkor is nyugodtan pihen, elfogadja a helyzetét. Megengedi magának a pihenést, ez  az önszeretet egyik legfontosabb leckéje, amit mi gyakran elmulasztunk. A betegség figyelmeztetés:  állj meg, gondoskodj magadról jobban. Lord megtanította, hogy engedjem meg magamnak a pihenést, szeressem magam jobban

Míg Lord a lelki társam volt, a két új kutyám teljesen mások: zsiványabbak, makacsabbak. Gertrúd súlyosan beteg volt a csípőízületeiben, ezért kímélni kellett. Ő megtanított arra, hogy nem kell mindig hajszolni a teljesítményt. El lehet fogadni a korlátainkat, a limitjeinket. Grétával nehezebb volt a kapcsolódás, mert ő volt a legzsiványabb. Sokszor veszekedtünk, mégis ő mindig szeretettel közeledett felém, türelemmel fogadta a rosszkedvemet. Ez olyan megható volt, emlékeztetett arra, hogy milyen voltam gyerekként, tükröt mutatott nekem. Szembesültem a saját hibáimmal általa – nehéz, de fontos megtanulni szeretni önmagunkat minden oldalunkkal együtt, ezért én már úgy szeretem őt is. Ezért nagy tanítók a kutyák