Kozma Imre atya (1940–2024): Krisztus a lelkekben akar élni

„A Szentírás tanúsága szerint a megváltás fogalma Isten üdvösségtervében jelenik meg és annak megvalósulásában bontakozik ki… Krisztus nem azért halt meg, hogy ne legyen többé szenvedés. A kereszt nem a külső paradicsom, hanem a belső mennyország kulcsa” – mondta Kozma Imre atya tavaly tavasszal. 

„Az ember azért titok, mivel szabad. Túl van a racionális világon. Ezért problémáját sem lehet racionális síkon megoldani. Ha elvesszük a szabadságát, nem lesz bűn, de ember sem lesz. Ha meghagyjuk a szabadságát, bűn lesz, de a bűnbe is belepusztul az ember. 

Krisztus áldozatának titka, hogy egyrészt Istent engeszteli a megtörtént bűnért, másrészt megnyitja a kegyelmek kútját, hogy az ember szabad maradjon, és mégse vétkezzék. Mert az áldozat felülmúlja a rációt, ezért nem tud vele mit kezdeni a mai ember…

A természet selejtez, a szellem viszont áldozatot vállal. Ott a gyöngébbnek pusztulnia kell az erősebbért, itt pedig az értéktelen az, amely képtelen az áldozatra…

A Bárány vérében minden nemzet népe Isten tulajdonává lett ugyanúgy, amint egykor Izrael a vérrel megpecsételt szövetség révén. Drága a megváltás! Az oktalan áldozati állatok feláldozását felváltja Jézus személyes és önkéntes áldozata. 

A beteljesített szeretet végső pillanatában jelentette ki teljes igazsággal, hogy beteljesedett… elérte kibontakozása legmagasabb fokát az Atya szeretete, amely megtestesült Jézus emberi szívében. 

Jézus azért halt meg szeretetből, hogy közölje az emberekkel, testvéreivel ezt az atyai szeretetet, s ezzel váltotta ki az emberiséget és szerezte vissza Atyjának…”

Ezt mondta Kozma Imre atya Isten útjáról

„Kemény kalapácsütésekkel verte rá Isten a népére az abroncsokat. Kellenek az abroncsok, de belülről is meg kell erősíteni az embert. Nem elég, ha Isten csupán szövetséges félként szerepel, mert biztos, hogy mi leszünk e szövetség megszegői. 

 Maga az Isten világítson gondolatainkban és gyulladjon föl szívünk szeretetében. Ő legyen akaratunk ereje és lelkesedésünk lángolása. Ő fakasszon bennünk isteni érzéseket és természetfölötti vágyakat. Az ember változzon át, ne a jelmezei. 

Krisztus a lelkekben akar élni és nem lerombolt műemlékeink kiásott, holt köveiben, nem leporolt aktákban, nem elkobzott kódexekben, Corvinákban. Ezek múltunk, régi dicsőségünk emlékei, de életet ne ezektől várjunk…

Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki, vagy amit elbizakodottan és bántó hálátlansággal maga választott, vagy amit reá kényszerítettek. A reánk kényszerített helyzetekben (mint  háború) is azt érezzük, hogy egy emberfölötti erő dolgozik bennünk és általunk. S mikor az Erősség Lelkét, az igazság erejét könyörögve kérjük, akkor is – állig felfegyverzett világban is – az Isten lelkének tüzéből kérünk egy szikrát a lelkünkbe és egy lángnyelvet a nemzet lelkébe. 

Így van ez most is, amikor ezeréves örökségünket tépik, szabdalják Európában, s érdekek emelnek falat, gazdasági eszközök felhasználásával is, nemzetek közé… 

A keresztényi értelmezés alapján 

Akik a fegyverek erejében bíznak, attól remélnek békét, tévúton járnak. A szeretet erejénél nincs nagyobb erő. Ha nem tudjuk a rosszat jóval viszonozni, a háborúságnak soha nem lesz vége. Amikor az emberi közösségeket, társadalmakat az egymással való szembenállásra buzdítják a győzelem reményében, akkor nem gondolnak arra, hogy egy háborúban csak vesztesek vannak. Győzelmet csak a szeretet ereje hozhat... 

Istentől megtanultuk, hogy egymásért vagyunk, azért születtünk, hogy egymás életét, fejlődését segítsük. 

Krisztus halála és feltámadása Isten igenje erre az új világra. Vagy ezt építjük fel, vagy a háború mindent elpusztít. A szentatya ragyogó tanítást adott a fiataloknak Isten igenjéről: nem elég, ha tudjuk a jót, azt cselekedni is kell, egymás javára…

Húsvét öröme nem tavaszi bódulat, hanem öröm a Szentlélekben, mivel az alapvető rend helyreállott. Isten kibékült az emberrel. Krisztus nyitott sírjából árad az öröm a földre, bele az emberi szívekbe és általuk a történelembe. 

Húsz évszázad vihara sem tudta elnémítani az Alleluját!”