A Szentírás tanúsága szerint a megváltás fogalma Isten üdvösségtervében jelenik meg és annak megvalósulásában bontakozik ki – mondja Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, aki megosztotta húsvéti gondolatait a Metropollal.
„Az Atya szeretete a világ iránt, amelyért a Fiát adta, a Fiú szeretete az Atya iránt és az emberek iránt, ez olyan áldozat, amelynél nagyobb nincs” – fogalmazott Kozma Imre atya, irgalmasrendi szerzetes, a magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke. „A beteljesített szeretet az Atya szeretete, amely megtestesült Jézus emberi szívében. Jézus azért halt meg szeretetből, hogy közölje az emberekkel, testvéreivel ezt az atyai szeretetet, s ezzel váltotta ki az emberiséget és szerezte vissza Atyjának.”
Kozma Imre atya arról is beszélt, hogy
Jézus kereszthalála az életre váltott halál, az egymás iránti szeretet törvénye.
Hiszen minden áldozat, amit a másik emberért hozunk, az egy kis halál, mert lemondunk valamiről őérte.
Jézus a halálával váltott meg bennünket. Azt mondta: úgy szeretlek benneteket, hogy az életemet is odaadom értetek. Ez a szeretet a mi keresztény örökségünk
– mondta Kozma atya, és idézte a búzaszem példáját a Bibliából: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
Valójában a keresztény örökségünk az életre váltott halál, fejtette ki az atya. Nem érdekszövetség, nem egy evilági együttműködés valamilyen cél érdekében, hanem életszövetség. A szeretet egyben kockázatvállalás, ahogyan a hit is. A keresztény örökség ezt is jelenti, hogy kockázatot vállalunk egymásért.
Kozma atya megállapította: ma Európában szervezetten folyik az ember bűntelenítése. A társadalmi etikett került az erkölcs helyébe, az élet abszolút joga lépett előtérbe minden normatív értékkel szemben.
A kereszténységben született mai Európánk a szabadság torzszülöttje, az istentagadás és vallástalanság csapdájában szenved, jobban bízik a diplomáciában, mint a kegyelem erejében, és szívesebben szövetkezik a hatalommal, mint hagyatkozik a Gondviselésre, s lesz kiszolgáltatottja a zsarnokságnak
– mondta. „Érthető, hogy az a világ, amely tagadja a bűnt, ellensége a keresztnek is. A valóság az, hogy Isten szabadnak teremtett minket, de nem függetlennek, Isten képmásának, de nem Istennek. Végső fokon tehát az ember válaszától függ, hogy az ember által teremtett világban jelen lesz-e az Isten vagy sem. Törvényei érvényesülnek-e, vagy sem. Van valami igazság az egzisztencialisták szellemes mondásában: Szabadságra vagyunk ítélve. A teremtett szabadság gyökerében ugyanis ott lappang a bűn lehetősége. Krisztus áldozatának titka, hogy egyrészt Istent engeszteli a megtörtént bűnért, másrészt megnyitja a kegyelmek kútját, hogy az ember szabad maradjon, és mégse vétkezzék. Mert az áldozat felülmúlja a rációt, ezért nem tud vele mit kezdeni a mai ember. Az áldozat lényege pedig a szeretet.”
Hozzátette: húsvét öröme nem tavaszi bódulat, hanem öröm a Szentlélekben, mivel az alapvető rend helyreállott. Isten kibékült az emberrel.
Krisztus nyitott sírjából árad az öröm a földre, bele az emberi szívekbe és általuk a történelembe. Húsz évszázad vihara sem tudta elnémítani az Alleluját!
– zárta szavait.
A Szeretetszolgálat megalakulásának története az 1980-as évekbe nyúlik vissza. A Németországban élő, de Magyarországon Fényes Csilla néven született Csilla von Boeselager bárónő ekkor határozta el, hogy adománygyűjtést szervez a rászoruló magyarországi emberek és szervezetek megsegítésére. Kezdetben orvosi műszereket gyűjtött németországi kórházakban, Magyarországon pedig kereste azt a helyet, illetve személyt, aki az adományokat képes eljuttatni a rászorulókhoz. Így találkozott 1987 augusztusában Kozma Imre atyával, aki akkor a Zugligeti Szent Család-templom plébánosa volt. 1989. február 4-én Kozma Imre atya vezetésével, 31 alapító tag részvételével megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület.
Az elmúlt 35 évben a szeretetszolgálat milliók életét segítette, könnyítette meg, de az alapító szerint nem ez a legfőbb érdeme, hanem az, hogy nemcsak ételt, ruhát, fedelet nyújt, hanem mindezt szeretettel, a rászoruló ember megbecsülésével teszi. „Ezáltal egy magaslatra kerül az ember, mert tudja azt, hogy szeretik. Nem azért adnak neki, mert sajnálják, szánják, hanem megtapasztalja, hogy szeretik, hogy ő fontos másoknak” – mondta erről korábban Kozma atya. Azokért hoznak áldozatot, akikért mások nem.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre