Kozma Imre atyát több ezren kísérték végső nyughelyére - a Bazilikában pihen a nélkülözők magyar védőszentje

"Szilárd jellemével, hitével és nagy szeretetével sokakat megérintett. Összefogásra serkentett és vezetett. Mai jelenlétünk is a tisztelet és szeretet jele. Alkalom, hogy kifejezzük hálánkat és ha szívünkből fakad, imádkozzunk is érte"– kezdte a szentmisét Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke. Magyarország gyászol, a Szent István Bazilikában november 15-én délután ezrek búcsúztak a közelmúltban elhunyt Kozma Imre atyától, aki vigaszul ránk hagyta : Nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté.  

Rokonok, kormánytagok, önkéntesek és munkatársak imádkoztak Kozma Imre atya lelki üdvéért a Szent István Bazilikában. Szomorú találkozás volt ez, hiszen Isten magához hívta a szegények, a betegek, az elesettek és a rászorulók gyámolítóját, a nélkülözők magyar védőszentjét.

 Fájdalom és riadalom tükröződött az arcokon. Fájdalom, hiszen Kozma Imre atya mindenkihez közel állt és riadalom: mi lesz velünk nélküle? Jósága, cselekvőereje, bölcsessége, hite, őszinte és tiszta szíve mindenkinek támasz volt, gyakran irányjelző az életben. 

Martos Levente Balázs, at Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökének gondolatai is e köré rendeződtek: "Amikor az elmúlt napokban Kozma atyára gondoltam, gyakran egy zsoltárvers, egy imádság egyik sora jutott eszembe: "Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom". Milyen kedves a szem ragyogásáért imádkozni! Az élet ura Isten, a teremtés Bibliai leírása szerint Isten első teremtményeinek egyike a fény. Megengedte, hogy a szem befogadja a világ szépségét, érthetővé tette a mindenséget. A szem ragyogása kifejezi a megismerés, a kezdeményezés, a cselekvés és a kapcsolatteremtés készségét, ami az élők sajátja"–mondta gyászbeszédében a szentmisén.

– emlékeztetett Martos Levente Balázs, hozzátéve: "Amikor azért fohászkodom:"tartsd meg szemem ragyogását", valójában azt is kérem Istentől, ne engedje kiveszni belőlünk azt az eleven hitet, a hitből fakadó szeretetet és bátorságot, amely Imre atyában megvolt". 

Kozma atya: "A csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek"

Kozma Imre atya számára tehát a Jézus útmutatásában megvalósuló cselekvés a lét sarokpontja volt. Ennek köszönhető a többi között, hogy létrejött a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg, és mostanra közel 20 ezer emberről gondoskodik a karitatív hálózat. Kozma Imre atya mindig hangsúlyozta: nem véletlenül van a karitatív szervezet nevében a "szeretet" szó. Nem elég ételt, meleg ruhát, fedelet adni - a legfontosabb, hogy ezzel egyúttal szeretetet és megbecsülést is adjunk a nélkülözőnek. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke beszédében arra tért ki a búcsúszertatáson, hogy Imre atya másként volt jelen az emberek között. 

–idézte fel saját emlékeit is Vecsei Miklós, aki hozzátette:" Ebből a tanításból tettek vizsgát azok a fiatalok, akik ott álltak Imre atya mellett 1989. augusztus közepén, amikor a kelet-német menekültek megjelentek a templomkertben. És velük együtt a stázi. 48 ezer embert láttunk vendégül három hónap alatt és közben megtapasztaltuk, hogy a csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek".

Kozma Imre atyát a szentmise és búcsúztató után a Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra, ahol még hosszú időn át rótták le kegyeletüket az emberek. A Bazilika altemplomát addig nem zárták be, amíg mindenki fejet nem hajthatott Kozma Imre atya sírhelye előtt. Emlékét akkor őrizzük meg leginkább, ha megőrizzük tanításait és cselekvő szeretettel fordulunk egymás felé. Mert - ahogyan azt gyakran mondta -, az életünket azért kaptuk, hogy elajándékozzuk. 

Ahogyan azt ő tette.

Kozma Imre atya temetését itt tudod megnézni.

A búcsúszertartáson készült galériánkat itt nézheted meg:

A miniszerelnök így búcsúzott Imre atyától:

„Nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté!"

Kozma atya gyakran megosztotta gondolatait a Metropol olvasóival is. Egy éve, halottak napja előtt is készítettünk vele interjút, ekkor beszélt a halálról. Az atya nem félt a haláltól, mert Jézus új értelmet adott annak. Ezt mondta:

„Régen az emberek hittek, és az életet Isten ajándékának tekintették. Amikor a hit meggyengült, az ember elveszítette a kapaszkodót és azt kérdezi, amikor történik vele valami: hogyan eshetett ez meg velem, miért pont én? Igazságtalannak tartja, ami történik vele, mert nem ismeri fel benne az isteni gondviselést”.

– mondta akkor Kozma Imre atya. hozzátéve:"A halál pillanatában mindörökre találkozunk Istennel és teljes őszinteséggel találkozunk saját magunkkal. Megnyílik a szemünk és úgy látjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Megrendülésünket majd Isten orvosolja: új szívet teremt a régi helyett, amely tiszta szeretet” – idézte. Jézus életének legmagasztosabb pillanata a halála volt, amikor teljesen az Atyára bízta magát. „A mi halálunk hasonló lesz Jézuséhoz, a különbség az, hogy Jézus mindezt egyedül tette meg, mi pedig már Vele megyünk”.

„Az élet arra való, hogy elajándékozzuk”

Ezt vallotta az atya, ennek tükrében emlékezik meg róla a Metropol is, mutatjuk szolgálatának főbb állomásait, alázatos és embertársait eredményesen segítő életútját.