Kozma Imre atyát több ezren kísérték végső nyughelyére - a Bazilikában pihen a nélkülözők magyar védőszentje

A Szent István Bazilikában lévő szertartáson ezrek kísérték utolsó útjára az elesettek gyámolítóját. Magyarország gyászol, Kozma atya már az égi szentekkel van.

Megosztás
Szerző: E. ZS.
Létrehozva: 2024.11.15.
Kozma Imre Magyar Máltai Szeretetszolgálat bazilika isten temetés

"Szilárd jellemével, hitével és nagy szeretetével sokakat megérintett. Összefogásra serkentett és vezetett. Mai jelenlétünk is a tisztelet és szeretet jele. Alkalom, hogy kifejezzük hálánkat és ha szívünkből fakad, imádkozzunk is érte"– kezdte a szentmisét Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke. Magyarország gyászol, a Szent István Bazilikában november 15-én délután ezrek búcsúztak a közelmúltban elhunyt Kozma Imre atyától, aki vigaszul ránk hagyta : Nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté.  

Kozma Imre atya
Kozma Imre atya életének 85. évében költözött az örökkévalóságba Fotó: Metropol

Rokonok, kormánytagok, önkéntesek és munkatársak imádkoztak Kozma Imre atya lelki üdvéért a Szent István Bazilikában. Szomorú találkozás volt ez, hiszen Isten magához hívta a szegények, a betegek, az elesettek és a rászorulók gyámolítóját, a nélkülözők magyar védőszentjét.

KD_L3177
 Kozma Imre atya „a szeretet és a nélkülözők magyar védőszentje”, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök nevezte őt. Ravatalánál megrendülten állt a miniszterelnök, Kövér László házelnök, Áder János korábbi köztársasági elnök és a kormány több tagja is Fotó: Metropol

 Fájdalom és riadalom tükröződött az arcokon. Fájdalom, hiszen Kozma Imre atya mindenkihez közel állt és riadalom: mi lesz velünk nélküle? Jósága, cselekvőereje, bölcsessége, hite, őszinte és tiszta szíve mindenkinek támasz volt, gyakran irányjelző az életben. 

KD_L3182
A szentmisét Martos Levente Balázs, Esztergom-Budapesti segédpüspök (jobbról a második) tartotta Fotó: Metropol

Martos Levente Balázs, at Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökének gondolatai is e köré rendeződtek: "Amikor az elmúlt napokban Kozma atyára gondoltam, gyakran egy zsoltárvers, egy imádság egyik sora jutott eszembe: "Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom". Milyen kedves a szem ragyogásáért imádkozni! Az élet ura Isten, a teremtés Bibliai leírása szerint Isten első teremtményeinek egyike a fény. Megengedte, hogy a szem befogadja a világ szépségét, érthetővé tette a mindenséget. A szem ragyogása kifejezi a megismerés, a kezdeményezés, a cselekvés és a kapcsolatteremtés készségét, ami az élők sajátja"–mondta gyászbeszédében a szentmisén.

KD_L3072
Az atya neve fogalom lett Fotó: Metropol

  Kozma Imre atya neve fogalom, összekapcsolódott a rendszerváltozás, a szabadság, a keresztény segítő szeretet fogalmaival.  A mai napon sokan vagyunk együtt, akik személyesen ismerhettük őt vagy a műveihez, kezdeményezéseihez kapcsolódtunk. A gyásznak mindenképpen része, és leginkább gyógyító lehetősége az, hogy együtt felidézzük alakját. Ha én rá gondolok, éppen a szemének ragyogása, arcának tisztasága ragad meg. Ahogy határozottan, nyílt szemekkel, hosszú, erős mondatokkal beszél és ragyog. Úgy képzelem, hogy az ilyen ragyogás azoknak adatik meg, akik következetesen és bátran élnek. Akik meggyőződéseiket tetté is alakítják, ahogy ezt éppen Imre atya a kereszténységről szívesen mondta újra, meg újra. Hogy a kereszténység nem csupán elmélet, akkor tárul fel igazán, amikor cselekvéssé válik 

– emlékeztetett Martos Levente Balázs, hozzátéve: "Amikor azért fohászkodom:"tartsd meg szemem ragyogását", valójában azt is kérem Istentől, ne engedje kiveszni belőlünk azt az eleven hitet, a hitből fakadó szeretetet és bátorságot, amely Imre atyában megvolt". 

Kozma atya: "A csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek"

KD_L3069
Kozma Imre atyát a Bazilika altemplomában helyezték végső nyugalomra Fotó: Ripost

Kozma Imre atya számára tehát a Jézus útmutatásában megvalósuló cselekvés a lét sarokpontja volt. Ennek köszönhető a többi között, hogy létrejött a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg, és mostanra közel 20 ezer emberről gondoskodik a karitatív hálózat. Kozma Imre atya mindig hangsúlyozta: nem véletlenül van a karitatív szervezet nevében a "szeretet" szó. Nem elég ételt, meleg ruhát, fedelet adni - a legfontosabb, hogy ezzel egyúttal szeretetet és megbecsülést is adjunk a nélkülözőnek. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke beszédében arra tért ki a búcsúszertatáson, hogy Imre atya másként volt jelen az emberek között

Imre atya nem idegenként, nem segítőként, nem hivatásos "jó emberként" volt jelen az emberek között. Mert aki találkozott vele, erősebb emberként élte tovább az életét, hiszen az igazi jelenlét nyomot hagy. És ami talán még fontosabb: engedi, hogy nyomot hagyjon benne a sóvárgó világ. Ezt a fajta jelenlétét sokan a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz kötik, de a történet sokkal korábban kezdődött. Például hozzá nem lehetett csak úgy hittanra járni. Mindenkinek komoly karitatív feladatot is kellett vállalnia, eközben pedig Imre atya megszerettette mindenkivel az evangéliumot is. Amikor gyónni mentünk, mindig azzal kezdte:de jó, hogy itt vagy! És az aktuális bűneink elmormolása után hosszú beszélgetés következett a lehetőségeinkről, a belénk teremtett erőről, a többiek iránti felelősségünkről és az elajándékozható életünkről. Mindig arra figyelmeztetett, hogy ha számolgatunk és az esélyeket latolgatjuk, akkor soha nem indulunk el az úton, mert mindig túl kockázatosnak tűnik majd  

–idézte fel saját emlékeit is Vecsei Miklós, aki hozzátette:" Ebből a tanításból tettek vizsgát azok a fiatalok, akik ott álltak Imre atya mellett 1989. augusztus közepén, amikor a kelet-német menekültek megjelentek a templomkertben. És velük együtt a stázi. 48 ezer embert láttunk vendégül három hónap alatt és közben megtapasztaltuk, hogy a csodák nem a csodavárókkal, hanem a cselekvőkkel történnek".

Kozma Imre atyát a szentmise és búcsúztató után a Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra, ahol még hosszú időn át rótták le kegyeletüket az emberek. A Bazilika altemplomát addig nem zárták be, amíg mindenki fejet nem hajthatott Kozma Imre atya sírhelye előtt. Emlékét akkor őrizzük meg leginkább, ha megőrizzük tanításait és cselekvő szeretettel fordulunk egymás felé. Mert - ahogyan azt gyakran mondta -, az életünket azért kaptuk, hogy elajándékozzuk. 

Ahogyan azt ő tette.

Kozma Imre atya temetését itt tudod megnézni.

A búcsúszertartáson készült galériánkat itt nézheted meg:

A miniszerelnök így búcsúzott Imre atyától:

 

„Nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté!"

Kozma atya gyakran megosztotta gondolatait a Metropol olvasóival is. Egy éve, halottak napja előtt is készítettünk vele interjút, ekkor beszélt a halálról. Az atya nem félt a haláltól, mert Jézus új értelmet adott annak. Ezt mondta:

Régen az emberek hittek, és az életet Isten ajándékának tekintették. Amikor a hit meggyengült, az ember elveszítette a kapaszkodót és azt kérdezi, amikor történik vele valami: hogyan eshetett ez meg velem, miért pont én? Igazságtalannak tartja, ami történik vele, mert nem ismeri fel benne az isteni gondviselést”.

Az Úr Jézus nem szüntette meg a halált. A halál megmaradt megfejthetetlen titoknak, de ez a titok másként nézett ki Jézus halála és feltámadása előtt és másként utána. Jézus nem törölte el a halált, de új tartalommal töltötte azt meg: saját halála révén belevitte a halálba a szeretetet. Ezáltal a halál olyan valósággá vált, amelybe beköltözött a szeretet

– mondta akkor Kozma Imre atya. hozzátéve:"A halál pillanatában mindörökre találkozunk Istennel és teljes őszinteséggel találkozunk saját magunkkal. Megnyílik a szemünk és úgy látjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Megrendülésünket majd Isten orvosolja: új szívet teremt a régi helyett, amely tiszta szeretet” – idézte. Jézus életének legmagasztosabb pillanata a halála volt, amikor teljesen az Atyára bízta magát. A mi halálunk hasonló lesz Jézuséhoz, a különbség az, hogy Jézus mindezt egyedül tette meg, mi pedig már Vele megyünk.

„Az élet arra való, hogy elajándékozzuk”

Ezt vallotta az atya, ennek tükrében emlékezik meg róla a Metropol is, mutatjuk szolgálatának főbb állomásait, alázatos és embertársait eredményesen segítő életútját.

Kozma Imre atya 1940-ben született. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumba jelentkezett. Döntése komoly elkötelezettséget jelentett, hiszen 1958-ban a papi hivatást választó fiatalok biztosan számíthattak arra, hogy az államvédelmi hatóság zaklatni és üldözni fogja őket.

Kozma Imrét 1963-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Tát-Dorogbányán volt, majd áthelyezték Budapestre. 1968 és 1977 között a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter templomban szolgált. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólítottak, a fiatal felnőtteknek tartott beszédei alatt zsúfolásig megtelt a templom. Kozma Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről. 

Pályafutásának következő állomása a zugligeti Szent Család plébániatemplom volt. Százak által látogatott hittanóráin azt tanította, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, a templom falain kívül a mindennapokban is meg kell élni hitünket. A közösség tagjainak konkrét segítő feladatokat kellett vállalniuk, ekkor alakult ki az az önkéntes hálózat, amely később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapját adta.

Az 1989-ben megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg. A zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort a Budapesten gyülekező keletnémet családok előtt, ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akcióját indította el, melynek során 48 ezer menekültet fogadtak be Magyarországon. 

A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború alatt kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett szervezet. Felhívásaira önkéntesek százai jelentkeztek, közben országszerte megalakultak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjai. Három és fél évtized alatt a Szeretetszolgálat az egyik legnagyobb magyarországi karitatív szervezetté vált, amely szociális, oktatási és egészségügyi ellátásokból is hálózatot épített ki, intézményeiben és önkéntes csoportjaiban naponta átlag 17 ezer emberről gondoskodik.

1997-ben Kozma Imre atya felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe, mely irányítása alatt megerősödött, és kórházaival az egészségügyi ellátás jelentős szereplőjévé vált. Ötvenhét évesen lett szerzetes, a legtöbben ilyenkor már a visszavonulásukat tervezik, ő a keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését tűzte célul, és 82 éves koráig vezette a rend hazai szervezetét.

Pályafutása utolsó szakaszában éppolyan energikus volt, mint fiatalon. 2013-ban, pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve gyalogosan végigjárta papi szolgálatának állomáshelyeit, 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett egy szerzetestársa kíséretében.

Életének utolsó napjait töltötte csak betegségben, ami drámai gyorsasággal zajlott, váratlanul, békésen, szentségekkel megerősítve távozott.

 

 

Top hírek

Hírlevél-feliratkozás