Kozma Imre atya: A háború emberi létünket kérdőjelezi meg, imádkozzunk a békéért!

Kozma Imre atya egészen más megközelítésből, keresztény szemszögből tekint a háborúra, mint az emberi önzés szélsőséges megnyilvánulására. Ezzel kapcsolatos gondolatait osztotta meg a Metropollal.

„Akkor érti meg az ember a háború veszélyét, amikor találkozik azokkal, akik csak néhány órája szabadultak ki a pokolból. Sosem felejtem el, amikor azzal az anyával találkoztam, aki nyolcnapos kisgyerekével a karjában, a hároméves másik kisgyereke kezét fogva érkezett ide. A férje előző nap halt meg. Micsoda szeretetre van szükség ahhoz, hogy ezt az embert meg tudjuk győzni arról, hogy a mi szeretetünkben él!” – mondta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke.  

Kozma atya szerint tévednek, akik úgy gondolják, hogy háborúval lehet megoldani a válságot és békét teremteni. 

„A természet rendjében az erős a gyönge fölött van. De az ember nincs kiszolgáltatva úgy a természet rendjének, mint a teremtett világ, mert nekünk van szabad akaratunk, nekünk van értelmünk és jó esetben van lelkiismeretünk. Mi itt az evilági biztonság igézetében élünk, és harcban kívánjuk megoldani a világ válságát. De az emberi világban ez nem lehet megoldás. Miről szól a háború? Arról, hogy az egyik fölé kerekedjen a másiknak. És azt gondolják, ha ez sikerül, kész, megvan oldva minden. De ez csak még több válságot szül.” 

Kozma atya szerint a megoldás bennünk van és az istenhit képes megmutatni az utat. A megoldást nem a természet, hanem Isten törvényei szerint kell keresni. 

„Egyet ne felejtsünk el. Isten neve azt jelenti: »aki van értünk«”. Vagyis a létező jóság, aki szeretetből teremtette a világot. A szeretet Istene azt tanítja minden embernek: »én téged szeretlek«.”

„Hogy nemhiába születtél, nemhiába élsz, van értelme a létednek, mert valaki szeret. A háború ezt az emberi létezésünket kérdőjelezi meg. Az, hogy a válságot azzal akarják megoldani, hogy újabb fegyvereket, katonákat küldenek a harctérre, az istenhit tagadásából is ered. Minden baj gyökere, hogy önmagunknak élünk. Gyakran idézik Szent Ágostont: »Magadnak teremtettél minket, Isten, és nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned.« De folytatja is, és ezt már nem idézik: »Egymásra bíztál bennünket.« Pedig itt a lényeg! Tudniillik az emberiség közösség. Egy közösségnek tehertétel az, aki magának él. Az a közösség bomlasztója, aki magának él. És ennek vagyunk tanúi egy háború esetén is. Mindkét fél azt mondja: a másik nem győzhet, csak ő. Ezen az úton nem lehet megoldás. Isten ezt másképp rendezi: megmenti ezt az önző embert és azt mondja: »Érted vagyok, pusztán azért, mert vagy. Mert szeretetből teremtettelek.« Ez a húsvét üzenete is: az önző emberből a másikért élő ember lesz. Isten ajándéka vagyunk egymásnak. Istent azáltal szerethetjük, ha a többi embert szeretjük.” 
Arra a kérdésre, hogyan lehetne mégis békét teremteni, Kozma atya válasza: a béke felett őrködő nagy nemzetközi szervezeteknek azon kellene fáradozniuk, hogy tárgyalóasztalhoz ültessék a háborúzó feleket, és mindkettőt meghallgatva, az előzményekről is, közösen kompromisszumot, békés megoldást keressenek. Ahogyan ezt a Vatikán is javasolja. Ahogyan ezt az álláspontot képviseli a magyar kormány is: azonnali tűzszünetet és béketárgyalásokat! 

S hogy mi személy szerint mit tehetünk? Fogadjuk el egymást, egyszerűen azért, mert a másik épp olyan ember, mint mi, éppúgy Isten gyermeke.

A másik, amit tehetünk, ha imádkozunk.

„Engem könnyekig meghatott, amikor például a miniszterelnökünk együttérzését küldte és hozzátette: imádkozom. Mert ebben bent van az istenhit. Ebben bent van az, hogy azt a megoldást szeretném, ami azt a keresztény üzenetet hordozza, hogy minden ember egyforma. Amikor azt mondja a pápa, hogy imádkozzunk, ezzel azt üzeni: te ember, aki azt hiszed, hogy akkor győzöl, ha legyőzted a másikat, épp akkor szenvedsz vereséget. Mert akkor nem a jó győz, hanem a gonosz, s azt gondolja, hogy a másikat legyőzheti és megölheti. A jó ember nem akar rosszat a másiknak, ezért nem lehet a rosszat rosszal legyőzni, csakis jósággal. Jézus Krisztus példája is ezt mutatja: hosszú távon az a győztes, aki akár elszenvedi a bántalmat, ha kell, de nem szűnik meg szeretni. Jézus Krisztust megölték, mégis a mai napig az emberiség nagy része megváltójaként tiszteli. Mert bebizonyította, hogy annak van nagyobb ereje, aki képes áldozathozatalra, nem pedig annak, aki ölni tud.”