Megtaláltuk az ország minden bizonnyal legextrémebb fagylaltozóját. A balatonmáriafürdői Vitorlás Fagyizó tulajdonosa ugyanis gondolt egy merészet, és lángosból, illetve hekkből készített nyalánkságot. A két különlegesség persze megosztó a vendégek körében, amit a fagylaltmester nem is nagyon bán.
Mi kell ahhoz, hogy valaki eljusson addig, hogy sült hekkből készítsen fagylaltot? Aki első hallásra/olvasásra nem hiszi el, hogy létezik ilyen cukrász, jobb, ha hozzászokik a gondolathoz, hogy az elképesztőnek tűnő gondolatot már meg is valósították. Természetesen csak a vicc kedvéért megkérdeztük az alkotót, hogy hány kupica pálinkát fogyasztott el a nyári kánikulában, hogy bátorságot nyerjen a terv kivitelezéséhez.
Pálfi Attila balatonmáriafürdői cukrász ezen nem sértődött meg, inkább egy jót nevetett, majd kifejtette: mindig is igény volt az új ízekre, azt persze maga sem gondolja, hogy a halas fagylaltnak a tölcsérben van a legjobb helye.
Ez egy gasztronómiai érdekesség, de én ebben látom a jövőt. Tavaly mentás uborkafagyit is készítettem, vagyis zöldséget tettem az édességbe gyümölcs helyet. Ha sárgarépából készítenék fagylaltot, bizonyára azon is meglepődnének az emberek, holott 20 éve iszunk kubut
– fejtegette Attila, majd azt is elárulta, hogyan fogant meg elméjében a hekkes és a lángosos fagylalt gondolata.
"Sok külföldi és itthoni versenyen részt vettünk, a zsűri pedig mindig figyelembe veszi a régiós ízeket. Amikor a feleségemmel tavaly az esetleges új ízekről beszélgettünk, felmerült a kérdés, hogy mi az, ami a Balatonhoz köthető. Nagyjából ezzel egy időben egy haverom elkezdett poénkodni, hogy egy nap biztosan pontyból vagy keszegből főzök fagyit. Ezeket a halakat cseréltem hekkre"– mosolygott Attila, akit elgondolkodtatott a sokak által hangoztatott vélemény, hogy a lángos egy annyira kiváló magyar étel, hogy azt már nem is lehet felülmúlni.
Bejelentettem, hogy igenis lehet, és meg is valósítottam.
Attila szinte beleszületett a fagylaltkészítő mesterségbe.
"A szüleim nem messze nyitották meg a saját fagyizójukat 1993-ban, én pedig pontosan azon a nyáron születtem. Akkor még kevesen jártak hozzájuk, mert a településen voltak már ismertebb fagylaltozók, de az évek előrehaladtával ez megfordult, és nem csupán a balatoni, hanem az országos top10-.be is bekerültek" – mesélte Attila, aki ismeri a cirkuszosok világából eredő mondást, mely szerint akinek egyszer a fűrészpor a talpára ragad, az sosem akarja többé levakarni. Így van ez a fagylaltalaplével is, persze a származás önmagában nem elegendő a sikerhez.
Egy üzlet eredményességében a termék csupán 30-40 százalékban játszik szerepet. Attól, hogy az csokiöntetet lecserélem egy másik márkájúra, még nem jön több vendég. A lényeg, hogy szakmailag és vezetőként is képezzem magamat. Sokak szerint szép lassan, lépésenként érdemes haladni, de szerencsére nekünk rohamtempóban sikerült. Még csak a harmadik szezonunkat kezdtük az új helyen, de már országszerte ismertek vagyunk.
Ez azzal is magyarázható, hogy mi vagyunk a leghosszabb ideig nyitva tartó fagyizója a Balaton környékén. Idén is márciusban nyitottunk, és a novemberi hosszú hétvégéig tervezzük a működést
– magyarázta Attila, aki büszke rá, hogy saját bevallása szerint tavaly is több ezer ember csak azért látogatott Balatonmáriafürdőre, hogy a lángosos fagyit megkóstolja.
"Ez nem csak nekünk jó, hiszen a benzinkutasnak és a kisboltosnak is jó, hiszen egy vendég, aki eddig eljön, nyilván nem csak nálunk költ, hiszen meg is szomjazik, illetve az autóját is meg kell tankolnia" – érvelt a cukrász, aki ígéri: a jövőben is előrukkol majd különlegességekkel. Már kapott felkérést a libamájsas fagylalt megalkotására, de azt még nem merte bevállalni, mondván, a belsőségek romlandók.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre