„Évekig legyintettek az orvosok a kisfiam tüneteire – végül a karjaim közt halt meg”

Kevés annál kegyetlenebb dolog van, mint amikor egy anyának a saját gyermekét kell eltemetnie, aki ráadásul még alig élhetett valamennyit. Ennél már csak az lehet szörnyűbb, ha a szülők pontosan tudják: hiába tettek meg mindent a piciért, az orvosok, akiktől segítséget kértek, átnéztek rajtuk. Kiváltképp, ha mindez éveken keresztül zajlott. Egy brit édesanya, Lesley Walsh tavaly vesztette el hatéves kisfiát, Thomast. A kisfiú egyszer csak összeesett és a karjai közt halt meg. Korábban a család számtalanszor kereste fel a háziorvosukat, mert a kisfiú gyakran hányt és fájt a feje. Mindannyiszor elzavarták őket komolyabb kivizsgálás nélkül. Egy kis paracetamol majd segít – mondták mindig.

Sajnos azonban nem segített – nem segíthetett. Thomasnak agydaganata volt – ez azonban csak a halála után derült ki. 

„Mivel Thomas halála váratlan volt és megmagyarázatlan, a rendőrség nyomozni kezdett. A házunkat is átkutatták” – mesélte el történetét Lesley a The Sunnak, hozzátéve: ha időben kiderül a kisfia baja, talán meg lehetett volna menteni. „Csak remélni tudom, hogy mások tanulnak a mi veszteségünkből. Gyűlölném, ha más szülőnek is keresztül kéne mennie mindezen a fájdalmon.”

Thomas első tünetei két hónapos korában jelentkeztek, és gyakorlatilag az egész rövidke élete folyamán kitartottak. Az orvosok először vírusra gyanakodtak, majd mellkasi fertőzésre.

„Úgy éreztem, úgy kezelnek, mint egy túlaggódó anyukát, de tudtam, hogy valami nincs rendben. Mégis, amikor az orvosok azt mondták, hogy jól van, teljes mértékben megbíztam bennük. Egy idő után elfogadtam, hogy talán egyszerűen betegeskedő kisbaba” – mesélte az asszony, aki nem érti, miért nem vizsgálták ki sosem komolyabban a gyermeket, aki ötéves korában már olyan durván hányt, hogy az iskolából is hazaküldték. A dokik ekkor is azt mondták, csak összeszedett valami fertőzést. Aztán eljött 2023. június 11., amikor is a fiúcska vacsora nélkül feküdt le, olyan rosszul volt. 

„Folyamatosan ránéztem. Hajnali kettő körül felkelt, de nem tudta megtartani az egyensúlyát. Átkaroltam, ő pedig nem lélegzett többé” – idézte fel az utolsó pillanatokat. Hiába próbálták újraéleszteni, már nem lehetett tenni érte semmit.