„Mindenki feszült, keresi, siratja a rokonát!” – drámai részletekről mesélt a legkisebb magyar mentőkutya gazdája

A törökországi földrengés után a magyar mentőcsapatok erőn felül dolgoztak. 167 kutató-mentő 29 kutyával 35 ember életét mentette meg a romok között. Hazánkat a nagy testű, jobban mozgó kutyák mellett egy tacskó is képviselte. A 13 éves Smile egyébként nemcsak a magyar csapat legkisebb, de legidősebb kutyája is volt. Kis termete különösen jól jött a romok közötti szűk járatokban.

Azonnal kiszúrta őt gazdája

Smile a zagyvarékasi Életjel Mentőcsoport tagja gazdájával, Turi Lászlóval együtt. 

– kezdte a Metropolnak Turi László, az Életjel Mentőcsoport elnöke. Megtudtuk, hogy a kiskutya 2-3 éves, intenzív kiképzést kapott, mielőtt éles bevetéseken kellett dolgoznia.

„Neki megvan az élőkereső, halottkereső és vízihullakereső vizsgája is, így minden területen helyt áll” – mondta a kutató-mentő.

Nagyon vigyáztak a kutyákra

A Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű földrengés, majd a számtalan utórengés házak tömkelegét tette a földdel egyenlővé. Ameddig a szem ellátott, romhalmaz borított mindent, így nagy szükség volt a keresőkutyák segítségére.

– mesélte László. Természetesen amennyire tudtak, a kutató-mentők a sajátjuk mellett a négylábúak testi épségére is vigyáztak.

„Anélkül nem küldünk be kutyát, hogy nem jelölünk ki egy határt, ameddig kutathat. Arra is ügyelni kell, hogy ki tudjuk őt húzni, ha bármi történik. Hogyha például jön egy utórengés, és azt a kutya nem veszi észre, mert annyira dolgozik, akkor képesnek kell lennünk reagálni, hogy ki bírjuk őt menteni” – hangsúlyozta az Életjel elnöke.

„Úgy teljesített, ahogy szokott”

Turi László azt is elmondta: amikor eltűnt embert kell keresni, az egyáltalán nem egyszerű feladat.

„Azt mindenki látja, látta, hogy ez egy teljesen más közeg az ember szempontjából és a kutya szempontjából is.”

– mesélte a drámai részleteket a kutató-mentő. A zagyvarékasi csapat, ahogy a többi is, éjt nappallá téve dolgozott, végül hétfő este érkeztek meg Budapestre.

„Valamennyit próbáltunk relaxálni, de nagy pihenésről nem beszélhetünk. Eddig az aszfalton aludtunk, –6, –7 fokban, így jól esett végre a saját ágyunkban aludni. Sőt, ameddig kint voltunk menteni, nem volt alkalmunk zuhanyozni sem, így egy jót fürödtünk itthon” – jegyezte meg Zoltán. Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy a kis tacskó hogyan dolgozott a mentés során.

– zárta mosolyogva az interjút Turi László.