„Elmozdíthatatlan test édesapám” – Rékasi Károly és fia különleges kapcsolata, amit semmi sem tud megingatni

A Rékasi család neve régóta ismert a magyar közönség számára, ám most egy egészen más oldalról mutatták meg magukat. A Lélekközösség Peller Mariannal podcast adásában Rékasi Károly és fia nemcsak a múltról, hanem arról is beszéltek, hogyan segítik egymást nap mint nap, emberként, férfiként és családtagként.

Rékasi Károly elmozdíthatatlan támasz fiának

Rékasi Károly és fia, Rékasi Zsigmond a podcastban megmutatták, milyen mély, őszinte és szeretetteljes kapcsolat fűzi őket össze. A beszélgetésből kiderült, hogy Zsigmond gyerekkora óta mindent megbeszélhetett az édesapjával – ez a bizalmi viszony pedig a felnőtté válás után sem változott. 

– mondta Zsigmond.
A fiatal férfi ma már saját életet él, biztonságtechnikai vállalkozást vezet, és – ahogy ő fogalmazott – „járom az országot, csak épp nem szellemi építőanyagot fuvarozok, mint apám”. A „fuvarozás” ugyanis családi örökség: Rékasi Károly nagyapja és apja is fuvaros volt, és a kis színészpalánta akkoriban gyakran kísérte őket a hosszú utakra. Ekkor nagy, mély és őszinte beszélgetéseket folytattak, ami sokat építette az akkori fiatal jellemét és értékrendjét. „A szellemi építőanyag fuvarozása maradt nekem örökségül” – mondta mosolyogva, utalva arra, hogy ő ma már előadásaival járja az országot.
A közös munka és az életre szóló tanítások mellett a kapcsolatukban a tisztelet és az elfogadás is fontos szerepet játszik. Rékasi Zsigmond barátnőjét Károly úgy fogadta be a családba, mintha a saját lánya lenne. Ez a nyitottság és szeretet jellemzi a Rékasi családot – hiszen, ahogy ők mondják, 

„Szúrásálló mellényt kaptam”

Természetesen az apai féltés is megmutatkozott a beszélgetés során. Károly elárulta, hogy fiát, aki testőrként dolgozik, sokszor féltette, hiszen a munkája veszélyes. 

– vette át a szót Zsigmond, utalva arra, hogy bár Károly támogatóan elfogadta fia hivatását, a lehetőségeikhez mérten igyekeznek megóvni gyermeküket.
Károly arról is őszintén beszélt, mekkora kihívás volt megtalálni az egyensúlyt az apai óvás és a szabadság megadása között. 

Rékasi Zsigmond kora ellenére sok tapasztalatot gyűjtött és nagy bölcsességről tesz tanúbizonyságot. Szerinte a szülői hozzáállás tette lehetővé, hogy nyitottan állhatott a világhoz, s ugyanakkor ma is bármikor kérhessen tanácsot az apjától: „Ha elakadok, mindig megkérdezem az édesapámat. Ő nem mondja meg a választ, hanem rávezetve segít, hogy én magam jöjjek rá.”
A beszélgetés végére világossá vált: Rékasi Károly fia már önálló, felelősségteljes férfi, mégis megmaradt köztük az a különleges kapocs, amit csak az igazi, szeretetteljes apa-fiú kapcsolat tarthat fenn. És bár – ahogy ők mondják – „két Rékasi sem mindig egyszerű egy rakáson”, egy biztos: az élet bármilyen próbatételt hoz, ők ketten egymás mellett mindig elmozdíthatatlan elemek maradnak.