Kórházból a hegytetőre: Ez indította el a magyar zenész szenvedélyét

Sipos F. Tamással csevegve az ember hamar átértékeli a sporthoz való, szinte nem, vagy csak alig létező viszonyát. Különösen, ha nem megyünk el a tény mellett, hogy az énekes idén lépett a 62. életévébe. Persze az is igaz, hogy adott már némi leckét elszántságból és kitartásból, amikor a fiával belevágtak az Ázsia Expressz negyedik évadának kalandjába. De térjünk vissza a mába, hiszen Sipos F. Tamás komoly kihívások elé néz, melyekhez olyan társakat keres, akik szintén szenvedélyesen kerékpároznak és képesek, akár napi több száz kilométert is belepakolni a drótszamarukba. Mert, hogy az énekes nem csak, hogy képes rá, de hosszú évek óta meg is teszi. 

Sipos F. Tamás: „Vaklárma volt, de én figyelmeztetésnek vettem”

„Hát legyen, kezdem az elején, csak hogy meglegyen a kívánt, drámai felütés!

Ugyan hamar kiderült, hogy vaklárma volt, de én figyelmeztetésnek vettem. Ez után kezdtem komolyabban érdeklődni a hegységek és dombságok kerékpáros meghódítása iránt. Eleinte, úgy ötször álltam meg a Hármashatár-hegyen fölfelé, ma pedig egy-egy komolyabb túra során, szinte észre sem veszem, ha kilométereken keresztül egy kaptatón nyomulok” – kezdte az Origónak Sipos F. Tamás, aki persze nem csupán hirtelen ötlettől vezérelve kezdett bele a komolyabb, bringás kalandokba.

„Ember és gép eggyé vált, és megpecsételődött a közös sorsunk”

„Amikor a fiam felcseperedett, előszedtem egy régi biciklit és megtanítottam őt tekerni, ahogyan azt egy apának kell. Együtt jártuk a környéket. Aztán jött a már említett aprócska szívzavar, ami a kórházban ért véget és egyúttal megérett bennem az igény egy komolyabb trekking-bringára. El is mentem egy szakboltba, ahol már kinéztem a kirakatban álló szépséget. Alapvetően nem kedvelem, ha egy eladó el akar tántorítani az eredeti célomtól, de akkor, hagytam magam rábeszélni egy jóval komolyabb bicajra. Ahogy a nyergébe ültem, megtörtént a csoda… Ember és gép eggyé vált, és megpecsételődött a közös sorsunk. Persze a végleges egymásra találáshoz még haza kellett szaladnom, mert kétszer annyi pénzre volt szükség az adás-vételhez, mint amennyit magammal vittem, de nem bántam. 

 – mesélte a lapnak Sipos F. Tamás.

„Így estem szerelembe a hegyi utakkal”

Tamás ugyanakkor azóta már új „társat” kényszerült választani a kerékpártúráihoz, mivel az első szerelem egy drámai szakítással ért véget. „Történt egyszer, hogy a Boráros téren be kellett ugranom a bankba. A bringát biztonságba helyeztem, vagyis leláncoltam. Egy rutinos tolvajnak azonban az a fél perc is elég volt, amíg húztam egy sorszámot. Sajnáltam a bicajt, de magamat jobban, hiszen a szenvedélyem már kialakult. Nem volt más hátra, mint előre… Vásároltam egy újabb és jobb bringát” – osztotta meg az Origóval a zenész, akit ezután kapott el igazán a gépszíj, vagyis inkább a biciklilánc. „A haverjaimmal kezdtem el tekerni és egyre hosszabb túrákra szántuk rá magunkat. Nagyjából tíz éve pedig felvetődött, hogy a környező országokra is ki kéne terjesztenünk ezeket a túrákat. 

 Így estem szerelembe a hegyi utakkal. Persze a hosszabb emelkedőknél van némi szitkozódás és néha felteszem magamnak a kérdést: Normális vagy, ember? De a győzelem ízénél így sincs édesebb. Ja, és a közös, esti kajálásoknál és sörözéseknél sincs jobb. Ez az életvitel megadja a teljes szabadság érzését. Az pedig tovább színesíti az élményeket, hogy útba ejtünk történelmi helyszíneket, várakat, kastélyokat” – sorolta Sipos F. Tamás, aki ehhez a szenvedélyéhez keres most kalandvágyó és bringázni szerető társakat. A mérce ugyan magasan van, de…