Nedeczky Júlia visszavágyódik a nyolcezer méteres csúcsokra

19 éves korában, látszólag előzmények nélkül, mégis egy életre köteleződött el a hegymászás iránt a ma pszichológusként dolgozó Nedeczky Júlia. Egy véletlen beszélgetésnek köszönhetően ismerte fel: erre született.

„Egy kiránduláson találkoztam egy hivatásos hegymászóval. 

 Állandóan fára másztam, a mászókákon erőgyakorlatokat folytattam és mindig elvarázsoltak a hegyekről szóló filmek. A szüleim támogattak, tudomásul vették, hogy ezt szeretem. Látták, hogy ügyes vagyok, jó az egyensúlyérzékem és az átlagnál erősebb vagyok. A testnevelésórákon azon kevesek közé tartoztam, akik tudtak kötelet mászni” – kezdte Júlia a Hot! magazinnak.

„A nőiességemet kamaszkoromban kellett kidolgoznom”

Júlia szülei büszkék voltak a lányukra, és nem erősítették azt a sztereotípiát, hogy egy lánynak törékenynek és nőiesnek kell lennie.

„Ezek után a nőiességemet kamaszkoromban kellett kidolgoznom. Ráadásul, mivel a családunkban nem volt hagyománya a sportnak, amikor felismertem a hegymászó identitásomat, el kellett kezdenem edzeni, fejleszteni az állóképességemet, komolyan készülni, szinte a nulláról” – emlékezett Júlia, majd folytatta: 

„Ezt tíz évvel később, 2003-ban sikerült elérnem. Magyar nőként elsőként állhattam egy nyolcezres hegycsúcs tetején, 8035 méteren a Karakorum-hegységben. A hegymászó társam, Erőss Zsolt volt.”

„A túra- és hegyi­vezetés nagy felelősséggel járó munka”

Júlia több magashegyi, nyolc­ezres csúcs megmászására irányuló expedíción vett részt: „nyolcezer méter fölött azóta nem voltam, de visszavágyom. Annyira különleges, érintetlen világ, annak minden csodájával és nehézségével! Nyolc évig dolgoztam túra- és hegyivezetőként, de iszonyúan elfáradtam benne. Hihetetlenül nagy felelősséggel járó munka, ami fizikailag és szellemileg is komoly kihívás. Pszichológusként más kihívásokkal szembesülök, amelyben kiteljesedhet a segítő énem.”