Pásztor Erzsi így búcsúzik Máthé Erzsitől: Igazi eszményképem volt

Pásztor Erzsi pályáját meghatározó szerep jutott a hétfőn, 95 éves korában elhunyt Máthé Erzsinek. A színésznő ugyanis már a főiskolásévei előtt is bálványként tekintett későbbi pályatársára. A két színészóriás majd hetven éven át ápolt szoros barátságot egymással, így közös történeteiknek se szeri, se száma. Pásztor Erzsi a Metropolnak mesélt erről a barátságról…

„Tegezz, te marha!”

„Már évekkel a pályám előtt hatalmas rajongója voltam.” 

„Szerencsére volt alkalmam együtt dolgozni vele az Énekesmadár című darabban, ahol egy testvérpárt alakítottunk” – kezdte lapunknak Pásztor Erzsi, aki főiskoláskorában statisztaként látta először közelről idolját, akivel az első beszélgetése igencsak emlékezetesre sikeredett.

„Abban a szerencsében részesülhetett az én évfolyamom, hogy már másodikos főiskolásként statisztálhattunk a Nemzeti Színházban. A takarásból néztem Erzsit, ahogy próbált. Olyan csodákat művelt, hogy a szavam is elállt. Mindig nagyon vehemens volt és mondta a magáét, de aztán megtörtént a varázslat, ami maga a játéka volt. Emlékszem, Major Tamást is magával ragadta a játéka és a szépsége. Szerelmes is volt belé, ő pedig folyton menekült előle. Most eszembe jutott az első személyes találkozásunk. Egymásba botlottunk az ajtóban, én pedig hebegtem-habogtam, és próbáltam megtalálni a megfelelő köszönési formát. Már majdnem sikerült eldadognom egy csókolomot, mire ő a szavamba vágott, és ennyit mondott: Tegezz, te marha!” – mondta tökéletesen leutánozva Máthé Erzsi hangját a színésznő, aki hamar bizalmasa lett az akkorra már ismert és népszerű Máthénak.

Miatta ment Debrecenbe...

„Erzsi megszeretett engem, és tulajdonképpen ő volt az, aki elsőként terelgetni kezdett a pályán. Látta a vizsgaelőadásainkat, és azt mondta, hogy nekem az ő volt férjéhez, Szendrő Józsefhez kell mennem Debrecenbe.”

„Erzsire egyébként jellemző volt, hogy minden szakmai remeklést elismert. Annak ellenére is méltatta a volt férjét, hogy a kapcsolatuk megromlott a gyermekük halála után” – idézte fel emlékeit Pásztor Erzsi, aki imádta a legendával folytatott hosszú és tartalmas beszélgetéseiket.

„Hatalmas volt, a legnagyobb...”

„Sokat, sőt rengeteget beszélgettünk. Imádtam hallgatni őt. Gyakran fordult hozzám szakmai kérdésekkel, már siheder koromban is, ami azt az érzést keltette bennem, hogy akadhat valami, amit én jobban tudhatok nála. Pedig ez nyilván nem volt így, és talán sosem lett így. Társként, vele egyívásúként kezelt engem, és ezt nagyon szerettem benne. Amikor kilencvenéves lett, meghallgattam egy vele készült rádióinterjút, és végigbőgtem az egészet. Éreztem benne az önmaga felé táplált kétségeket. Mindig kicsinek érezte magát, pedig hatalmas volt, a legnagyobb. Ma reggel, amikor megérkezett a halálhíre, visszaléptem az ajtóból, és fennhangon elbúcsúztam tőle. Mész az igazi nagyok közé, ahová tartozol! Jó utat! Még találkozunk...” – búcsúzott példaképétől, kollégájától és mindenekelőtt barátjától Pásztor Erzsi.