„Az utolsó nap megsimogatta az arcomat és tudtam” – könnyes szemmel beszélt apja hirtelen haláláról Dopeman

Amíg aktív emberként funkcionált, addig azért a vérkeringés, az egész rendszer úgy ahogy jól működött. De hát az idők során felszedett magának nagy túlsúlyt. (…) Stresszes ember volt a húgom miatt főképp, illetve nem ez a nyugodt vérvonal volt, mint én

Mindig visszatért a betegség és ott leszedték. Egyszer csak most így hirtelen, mint derült égből villámcsapásként, átment az izmokba, a nyirokcsomóba... Csináltak CT-t, volt egy áttét a tüdejében, a májában, volt egy a hasnyálmirigyben

Viccelődtem vele. Köztünk nem voltak lezáratlan szálak. Amikortól kezdve, hogy ismert emberré váltam, az apám és köztem lett egy távolság. Nem nagyon ölelgetett meg az utolsó 20 évben. (…) De mindig mélységes bizalommal fordult felém. De éreztem olyat is, hogy van az apa-fia között rivalizálás. Az utolsó két napban megsimogatta az arcomat és tudtam, hogy ott köztünk minden megvan oldva