Herceg Erikát elborzasztja az ukrán-orosz háború - interjú

A Zelenszkij ukrán elnököt személyesen is ismerő énekesnőt kisebbségi magyar gyökereiről, hitéről, pályafutásáról – és a háborúról is kérdezte a Mandiner.

Eddig a Munkácshoz közel eső Kisdobrony csak a református templomáról volt híres, de immár ön is szerepel a település Wikipedia-oldalán, mint a falu híres szülöttje. Mit érez?

Nem is tudtam róla. Büszke vagyok rá, nagyon büszke!

Több helyen nyilatkozta, hogy nagy volt önben a kitörési vágy. A kisebbségi létből fakadt?

Egyértelmű. Minden fiatal, aki kisebbségben születik, több akar lenni. Én is így voltam vele. Van egy konkrét emlékem is ezzel kapcsolatban. Tizenkét éves lehettem és az iskolában nagyon megbántottak valamivel. Elhagyatottnak éreztem magamat. Bementem a szobámba, leültem a fotelba és csak sírtam. És egy pillanatban arra gondoltam, de jó lenne, ha bejönne a szobám ajtaján az a lány, aki én leszek 15 év múlva. Tudni akartam merre tartok.

És bejött?

Láttam magam előtt egy magas, szőke lányt, aki nagyon erős. Bejött és azt mondta, én leszek te, de legyél erős és türelmes. Azóta tudom, hogy a képzeletnek, a gondolatoknak teremtő ereje van.

Mikor tudatosult önben, hogy ahol élnek, egykor Magyarországhoz tartozott?

Kiskoromtól tudtam róla, s bár a határ elválasztott bennünket, én magyarként éltem, magyarként gondolkoztam. Az én szüleimnek nagyon nehéz volt. A rendszerváltást is megsínylették.

Szegények voltak?

Az apai nagyanyám nagyon ügyes asszony volt, négyéves koromig jól éltünk, a bankban volt a pénzünk. Édesapám testvérének felépítettük a házát, de jött a rendszerváltás és minden pénz elúszott a bankban, s már nem jutott arra, hogy nekünk is rendes házunk legyen. Margit mama aztán meghalt. Azt mondják, nagyon hasonlítok rá és tőle örököltem az énekhangomat. De visszatérve: a mi házunk picike maradt. Az édesanyám ráadásul megbetegedett az öcsém születése után, és apura maradt minden. Nehéz volt neki, és én ezt láttam és akkor határoztam el, ha felnövök, egyszer majd felépítem a házat.

Sikerült?

Amikor elkezdtem énekelni és sikereim lettek Ukrajnában és Oroszországban, mindig küldtem haza a pénzt és igen, felépült a ház.

Azt is olvastam, hogy tizenévesként bement a már említett kisdobronyi református templomba, ahol orgonálni kezdett. Nem szokványos.

Én hívő ember vagyok és az voltam gyerekként is. A szép énekhangomat is a jó Istentől kértem. Vasárnaponként templomba jártam, mellette pedig az iskolában volt bibliaóránk is. A templomban amúgy a lelkész felesége kezdett orgonálni tanítani, énekesként pedig az iskolai tanárnőm fedezett fel, s ő tanácsolta, hogy énekeljek a templom kórusában. Rengeteg énekversenyen indultam.

Aztán a nagydobronyi református líceumba járt, később a beregszászi főiskolára, ahol közgazdaságtant hallgatott.

Beregszászon nehéz volt, nem volt pénzem, ezért az iskola mellett call centerben dolgoztam, meg pincérnőként. Aztán egy akkori barátom Kijevbe költözött, s én vele tartottam.

Kijevben pedig modellkedett, majd az orosz Playboyban is szerepelt. A kisdobronyi református templomban éneklő kislány kényszerpályára került?

Én nem így fogalmaznám meg. Egy életutat járok be, aminek ez volt az egyik állomása. Az orosz Playboyt sok millió ember olvasta, több ezer modell akart bekerülni, engem viszont felkértek. Sokáig gondolkoztam, de végül elvállaltam.

Majd jött a Via Gra lányzenekar, amellyel őrületes sikereket ért el, igaz, itthon erről nem sokat tudtunk. Láttam egy felvételt, ahol egy showműsorban egy bizonyos Volodimir Zelenszkij volt a műsorvezető, a későbbi ukrán elnök. Beszélgetett vele a színfalak mögött?

Igen és mindig pozitív és kedves volt velem. Én érzékeny vagyok az emberek energiáira és az ő energiái fantasztikusak voltak. Persze régóta nem találkoztam vele.

Mit szól az ukrán-orosz háborúhoz?

Elborzaszt. Az együttesünknek volt egy nagy slágere, amelyet Oroszországban tíz év legjobb dalának választották. Az volt a címe, hogy Fegyverszünet, a refrénje pedig, hogy fegyverszünetet akarok, békét akarok. Én is. A dal két ember kapcsolatáról szól, de rengeteg átfedés van benne, a párkapcsolat mellett akár a mostani helyzetre is érvényes lehet.

Kisdobronynak van már háborús áldozata?

Úgy tudom, nincs.

És van olyan ismerőse, aki meghalt a háborúban?

Van sajnos. Egy lánnyal sokáig énekeltem, ma is a barátnőm. Az ő édesapja halt meg.

Katonaként?

Nem, civilként, mikor Harkivot bombázták az oroszok. Én úgy terveztem, hogy a párommal Kijevben fogok élni, építettünk is egy házat. Legutóbb a háztól ötszáz méterre csapódott be egy rakéta. Nem tudjuk mi lesz, én sem tudom.

Szeretne gyereket?

Ha a jó Isten megadja, akkor megszülöm, de olyan élethelyzetben vagyok, amikor nem ezen gondolkozom. Itt a háború, a párommal is ritkán találkozhatok, jelenleg otthonom sincs, hiszen Kijevbe nem mehetünk vissza.

Akkor marad Budapesten?

Szeretnék, jól érzem magamat itt. De már eldöntöttem, befejezem az éneklést, magyar nyelvű lemezem sem lesz. A most folyó X-Faktor alatt döbbentem rá, hogy mi az én utam.

Mi?

Már nem az a cél, hogy én legyek a színpadon, hogy én legyek sikeres. Most a mentoráltjaimat segítem, hogy éljék át, amit én átélhettem, de később is a tehetséggondozással akarok foglalkozni, de már producerként. Én akkor vagyok boldog, ha adhatok.

Az X-Faktor eddigi adásai felvételről mentek, szombaton indul az élő show. Nézte az eddigi adásokat?

Néztem.

És hogy tetszett magának?

Engem szerencsére szeret a kamera. A viselkedésem viszont néha meglepett...