Dobó Kata: A magyar kritikusok cseppet sem bánnak kesztyűs kézzel a hazai filmekkel

Reményeim szerint az El a kezekkel az Papámtól! is bizonyítja, hogy a magyar alkotóknak sem kell szégyenkezniük, ha látványos trükköket kell megvalósítaniuk, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem a Disney költségvetéséből gazdálkodhattunk – mondta el Dobó Kata az Origo munkatársának a napokban mozikba került második rendezése kapcsán, de mesélt a legnyomasztóbb szakmai félelmeiről, és arról is, hogy milyen volt Stuart Máriaként egy kalitkában végigjátszani az előadást.

„Visszatérő rémálmom, hogy felmegyek a színpadra, és nem ismerem a darabot, egyetlen sor sem jut az eszembe. A valóságban soha nem történik ez meg, mégis akárhány kollégámmal beszéltem, mindannyiuknak ez a legerőteljesebb félelme” - árulta el a gyönyörű színésznő. „Ráadásul sohasem hallom meg a súgót, szinte már a leghátsó sorban is tisztán értik a szöveget, mire feleszmélek. Ezért is volt különösen izgalmas, amikor Stuart Máriát játszottam, hiszen a címszereplő az első felvonásban börtönben van, amit a színpadon egy üvegkalitkával jelenítettünk meg. Abban a zárt térben még a súgó sem tudott volna segíteni, így minden előadás előtt tizenötször átismételtem a teljes szövegkönyvet, nehogy gond legyen. ”

Legújabb mozifilmjét, az El a kezekkel a Papámtól!-t Gulyás Budával közösen jegyzik, aki technikai rendezőként segítette munkáját. „A Csak szex és más semmi forgatásán ismertem meg, ahol vezetőoperatőr volt, azóta számtalan alkalommal dolgoztunk együtt. Lenyűgöz, hogy bár több mint negyven éve pályán van, mégis a mai napig őszinte szenvedéllyel követi a technológia fejlődését, nyitott a legújabb trükkökre. Kivételes, hogy a terjedelmes munkássága ellenére sem kényelmesedett el, és a jól bevált módszerei helyett folyamatosan továbbképezi önmagát” - sorolta Dobó Kata, hogy miért is érzi magát biztonságban, ha az operatőrök doyenjével dolgozik.

Dobó Kata a kétezres évek elején több hollywoodi produkcióban is játszott. A professzor című filmben például Steven Seagal oldalán láthattuk. Az Origónak elárulta, hogy Steven Segalra nem jellemző az alázat a produkció felé, vele ellentétben Dolph Lundgrennel gyorsan megtalálták a közös hangot.

A színésznő rendezőként mostanában számos kritikát kap. „Elfogadom azokat az objektív kritikákat, amelyekben a szerző pontosan levezeti a problémáit, de közben legalább egy mondat erejéig kiemeli az adott film pozitív vonásait is. Ellenben nem tudok komolyan venni egy olyan írást, amely csak a negatívumokat sorolja: alapvetően nem tartom szerencsésnek, hogy a magyar kritikusok cseppet sem bánnak kesztyűs kézzel a hazai filmekkel, ráadásul sok cikk kifejezetten személyeskedő hangvételű is, velem kapcsolatban pedig pláne gyakran tapasztalom ezt” - fogalmazott a rendező-színésznő.