„Kövezzenek meg, de!” – kitálalt Dárdai Pál, nem beszélt mellé

„Hertha-edző őszintén” – nem véletlenül ezzel a felütéssel írtak Dárdai Pál legutóbbi nyilatkozatáról. A Hertha BSC-t immár 27. éve szolgáló magyar klubikon a 11Freunde című német futballmagazinban is hozta a csak rá jellemző egyenes szókimondást. 

A Bundesliga-meccsei (286) számát tekintve máig klubrekorder, vezetőedzőként pedig már a harmadszor a berlinieket dirigáló Dárdainak korábban kétszer (2015-ben, majd 2021-ben) sikerült beugróként megmentenie a Herthát a fenyegető kieséstől. Idén azonban túl kevés időt kapott, ő sem segíthetett az évek óta ész nélkül igazoló, eladósodott klubján. Más kérdés, hogy ő már a kinevezésekor tisztában volt vele: öngyilkos küldetést vállal el.

– Kövezzenek meg, de egy pillanatig sem szomorkodtam. Ha az előző szezonban egy csapat megérdemelte a kiesést, akkor az a Hertha volt – idézték egy csütörtöki lapszemlében Dárdait.

A pénz nem boldogított

Szerinte leginkább az vezetett az évek óta levegőben lógó kieséshez, ahogyan a klubba euró-százmilliókat pumpáló korábbi befektető, Lars Windhorst pénzét elszórták a klub akkori vezetői, és ahogyan kommunikálták (fellengzős jelszavakkal, észszerűtlen igazolásokkal, teljesíthetetlen célok emlegetésével).

– Nekem itt edzőként korábban teljesen stabil csapataim voltak. Végeztünk a hatodik,  hetedik, a tizedik helyen. Tizediknek lenni a Bundesligában igazi teljesítmény! De itt az sosem volt elég – emlékezett vissza Dárdai Pál 2019 nyarára, amikor (éppen Windhorst és a pénze érkezésekor) 4,5 év után leváltották, mondván: sikeresebb és attraktívabb csapatot építenek az övénél, amely a topliga léptékeihez képest szinte fillérekből, saját nevelésű fiatalokkal és olcsó igazolásokkal kétszer is Európa-liga-selejtezőkig jutott. 

Utána, sokkal több pénzből, „sztárigazolásokkal” és sűrűn váltogatott edzőkkel a megcélzott Bajnokok Ligája-főtábla helyett évekig csak a kiesés elleni harc jött össze. Idén pedig, a befektető távozása után, immár a gazdasági összeomlás szélére kerülve a kiesés a másodosztályba.

– Annak idején, játékosként is a legnagyobb idiótának érezhettem itt magam, amiért csak ötödikek lettünk. Pedig az egy olyan eredmény volt, amire büszkék lehetünk – panaszkodott a mindig irreális berlini elvárásokra.

– Amikor az előző szezon végére átvettem a csapatot, számomra világos volt: az egyetlen, ami megmentheti, az a jóisten – mondta Dárdai.