A fekete lyukak sokak érdeklődését kiváló misztikus objektumok. A Naptól legfeljebb néhány tízszer nagyobb tömegű példányaikat csillagfejlődési végállapotként egyre inkább jól ismertnek és értettnek gondoljuk. A tömegspektrum túloldalán találjuk a Naptól akár milliárdszor nagyobb tömegű szörnyetegeket, melyek galaxisok magjában hatalmas energiákat képesek felszabadítani, miközben nyelik el a körülöttük lévő anyagot. De mi van a két véglet között? Mennyire folytonos az átmenet? Részletek itt.