A mi történetünk: életmódjuk kulisszatitkait osztotta meg Sipos Mihály

A mi történetünk című műsorban a Sipos család mindennapjait láthatjuk: a reggeli kávét a verandán, az állatetetést, a tojásgyűjtést, és minden közös munkát a tanyán. Nem egy idealizált képet kapunk, hanem egy olyan életformát, amelyben a munka folyamatos jelenlétet igényel, a jeleneteket figyelve mégis egy másfajta nyugalmat tapasztalunk. A család együtt dolgozik, együtt oldja meg a mindennapi feladatokat, és együtt ülnek le az asztalhoz. Most közelebbről is megismerhetjük az életüket: mutatjuk, mit mesélt Sipos Mihály a Borsnak különleges életmódjuk részleteiről.

Így kezdődött A mi történetünk családjának új élete

Sipos Mihály az Agrártudományi Egyetem katedrájáról indult. 

„Amikor valaki az egyetemen oktat, akkor kutat is. Kutatóként pedig az ember könnyen belelát az ipari élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásaiba vagy azok esetleges, előre kiszámíthatatlan következményeibe. Az egyik fő mozgatórugó az volt, hogy ezeket az élelmiszereket elkerüljük úgy, hogy magunknak termeljük meg az élelmet” – mondta. Ez vezetett ahhoz az alapvető kérdéshez, amely végül az egész életüket meghatározta:

A válasz keresése közben döntöttek úgy, hogy Budapestről Ceglédre költöznek, és önellátó gazdálkodásba kezdenek. A TV2 legújabb műsorában már az új életüket ismerhetjük meg.

„Azt hitték, megőrültünk”

A kezdet nem volt egyszerű. A városi élet feladása nemcsak kényelmi, de emberi szempontból is áldozatokkal járt.

„Amikor az ember hátrahagyja a várost, hirtelen felismeri, hogy nagyon egyedül van” – emlékezett vissza Mihály a kezdeti nehézségekre.

Mihály szerint az életmódváltás egyik legnehezebb része az volt, hogy a korábbi kapcsolataik fokozatosan eltűntek.

„A barátaink azt gondolták, valami csili-vili, nádtetős tanyát vettünk. Amikor meglátogattak, egy 45 négyzetméteres vályogházat láttak a semmi közepén. Azt gondolták, megőrültünk” – mesélte a gazda, akinek baráti köre fokozatosan eltűnt, eleinte pedig a családja részéről is inkább aggodalom érkezett, semmint támogatás.

„Az első 5–7 évben inkább szembeszelet kaptunk, még ha ez féltő szeretetből is fakadt” – elevenítette fel Sipos Mihály, akinek döntését nehezen értették meg a szerettei, főleg, hogy Mihály addigra komoly szakmai pályát épített fel.

A mi történetünkben látott önfenntartó életmód szépségei és nehézségei

Sipos Mihály elárulta, hogy az önfenntartó életmódot sokan idealizálják, és bár valóban rengeteg szépsége van, fel kell készülni rá.

Szerinte a legnagyobb nehézséget nem a fizikai munka jelenti, hanem a gyakorlati tudás hiánya. „Az elméletet sokan tudják, de hogy hogyan töltöm be a disznósajtot, vagy hogyan csinálok marhafaggyúból szappant, azt gyakorlatban megvalósítani már nehezebb feladat” – fogalmazott a családfő. 

Mihály úgy látja, a korábbi generációkkal rengeteg olyan tudás tűnt el, amely ma kulcsfontosságú lenne. Ez az a tudás, amely képes megvédeni az embereket a hamis illúzióktól. Ezeket az idealizált képeket tartja a legnagyobb nehézségnek az önfenntartó életmód kapcsán.

„ Elköszönt egy generáció kettővel előttünk, amelynek a tudása most életeket menthetne a tanyán. A nagyszüleink, dédszüleink tudása ez, és mi ezeket a paraszti tudásmorzsákat keressük meg, és adjuk tovább azoknak, akik szeretnék megtapasztalni ezt az életet.”

Az önfenntartó életmód rendkívül népszerűvé vált

A természetközeli, nyugodt élet iránt az elmúlt években rengetegen érdeklődni kezdtek, amit Mihály is megerősített. Tanyaegyetemükön ma már több száz emberrel foglalkoznak.

Kiemelte, hogy náluk a hagyomány és a modernitás kéz a kézben jár. „Nem lóval és tarisznyával járunk. Modern technológiákat alkalmazunk, főleg a tudásátadásban.”

A TV2 új műsorában egy egészen más kapcsolatot láthatunk az élettel és a természettel

Mihályt arról is megkérdeztük, mi az, amit a városi lét nem tudott nekik megadni, de egyértelműen megtalálták azt az új otthonukban és életformájukban. Szerinte a tanyasi életben az élet kezdete és vége a mindennapok része, amivel mélyebb kapcsolatot teremthetünk a világgal.

Mihály végső soron úgy gondolja, az önfenntartó gazdálkodás és a természetközeli élet, amit A mi történetünkben megismerhetünk, egy sokkal szabadabb létformát biztosít az emberek számára, amiért megéri tanulni és küzdeni.