A burgonya-szindróma létezik, ezek az egyértelmű tünetei

Fontos tisztázni, hogy a burgonya szindróma nem egy hivatalos pszichológiai betegség, sokkal inkább utal olyan állapotokra, amikor valaki haszontalannak, lustának, jelentéktelennek, kívülállónak, vagy apátiásnak érzi magát, egyszóval tétlenül létezik, akárcsak egy krumpli.

Többféleképpen is értelmezhető

Mindebből kifolyólag leggyakrabban arra használják az emberek a burgonya szindróma elnevezést, hogy megfogalmazzák motiválatlanságukat, passzív és kedvetlen hangulatukat. Egy másik elterjedt megközelítés szerint a „krumpliság” mókás és önironikus kontextusban is használható. Ilyenkor nem feltétlenül van szó mentális egyensúlytalanságról, inkább arról, ha valaki épp nem a legjobb formájában van, és szeretne kicsit elvonulni, kipihenni magát. Ebben a kedvesség, a szeretet, az öngondoskodás, és az az igény is benne van, hogy az érintett ne csináljon semmit, egyszerűen csak legyen egy darabig.

Gyakran a társadalmi elszigeteltségre is a burgonya szindróma titulust alkalmazzák: az ember sokszor tudatosan, sőt, tudat alatt azért kerül távol másoktól, mert valamilyen szempontból, külső vagy belső tulajdonságok alapján, akár önbizalomhiány miatt kevesebbnek érzi magát. Azokra is vonatkozhat, akik nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal, és alacsony önértékeléssel küzdenek. A szociális bizonytalanság ilyen módon magával hozhatja az „én csak egy krumpli vagyok” érzését. Bár a megnevezés ebben az értelemben tréfásnak tűnhet, használata kifejezetten negatív hatással lehet az érintettek önbecsülésére és társadalmi kapcsolataira.

Segíthet, ha így használjuk

A humor sokak számára egyfajta megküzdési mechanizmus, az „úgy érzem magam, mint egy krumpli” kifejezés éppen ezért poénos útja is lehet annak, hogy mások tudtára adjuk aktuális hangulatunkat, esetleges rossz kedvünket. Ezzel verbalizálhatjuk a negatív érzéseinket, amire válaszul együttérzést kaphatunk másoktól, és lehetőséget teremthetünk arra, hogy beszélgetések induljanak el, ami végső soron az eredeti probléma megoldásában is a segítségünkre lehet.

A vicces megközelítés mellett kifejezetten fontos, hogy ne bagatellizáljuk el a „burgonya állapotot”. Akár minket érint, akár a környezetünkben élőkön vesszük észre a figyelemfelhívó jeleket, érdemes felkeresni egy lelki elakadásokkal foglalkozó szakembert, aki megfelelő segítséget nyújthat, illetve a panaszok részletes feltérképezésével megállapíthatja, hogy mi áll valójában a „krumpliság” hátterében.

Enyhe depresszió jele is lehet?

Az eredetileg internetes mémként indult jelenség mára pszichológiai szempontból is elgondolkodtató kérdéssé vált, hiszen a hosszú távon fennálló fásultság, motiválatlanság és passzívság akár mélyebb lelki problémákat is jelezhet. A depressziót talán senkinek sem kell bemutatni, már Hippokratész is beszélt róla: a lelki állapotot melankóliának nevezte. A 19. század óta önálló betegségként számontartott, hivatalos nevén depressziós zavar egyik alapvető tünete az anhedónia, vagyis amikor az egyén nem talál örömöt azokban a mindennapi dolgokban, amiket egykor élvezett. Ezzel párhuzamosan kimerültséget és motiválatlanságot él meg, ami egyfajta mozdulatlanságba taszítja őt. A depresszió gyakori velejárója lehet az önértékelési probléma, továbbá, hogy az illető nem látja értelmét annak, amit csinál. A pszichés betegség magával hozhatja az el- és bezárkózást is, a társas életből való kimaradás pedig csak fokozza a tüneteket. Jellemző még az anergia, azaz energiahiány, a fáradtság, érdektelenség, és az alváshiány, vagy az ellenkezője, a túl sok alvás.

Szöveg: Légrádi Júlia, Fanny magazin