A fájdalom – legyen az kicsi vagy nagy – megkeseríti az életünket. A felnőtt lakosság 20 százaléka szenved krónikus fájdalmaktól. A fájdalomportal.hu információiból szedtük össze a legfontosabb tudnivalókat.
Sokan azzal érvelnek, hogy a fájdalomérzés fejben dől el. Pedig az ok és a súlyossága a betegtől nyert információk, valamint a fizikai vizsgálatok során állapítható meg. Ezen ismeretek birtokában lehet a csillapítás és a kezelés stratégiájáról dönteni.
Ha egy tízes skálán helyezzük el az érzést, akkor a 0 azt jelenti, hogy egyáltalán nem fáj, a 10 pedig a nagyon komoly fájdalmat jelöli. Emellett léteznek különböző pontozóskálák és diagramok, amelyeken a fájdalmak pontos helyét és minőségét lehet jelölni. De vannak egyéb jelek is: komoly fájdalomra utalhatnak a kitágult pupillák, a verejtékezés, a szapora légzés és pulzus.
Akutnak nevezzük a hirtelen kezdődő és rövid ideig tartó fájdalmat. A szöveti károsodás többnyire kimutatható, és ha megszűnik, a fájdalom is eltűnik. Tipikusan akut fájdalom kíséri például a csonttöréseket, a sebeket, sérüléseket, a szalaghúzódást, de akár a vakbélgyulladást vagy a szívrohamot is.
A krónikus fájdalom fő jellemzője, hogy három hónapnál hosszabb ideig tart. Ez társulhat krónikus betegséghez is, például ízületi gyulladáshoz. Gyakran egyéb problémákat is okoz, mint az étvágytalanság, erőtlenség, alvás- és potenciazavarok, sőt akár depresszió is.
A krónikus fájdalommal élők gyakran tapasztalják, hogy a fájdalom időről időre belobban. Ez a hirtelen kialakuló, jelentős fájdalom hasonlít az alapérzethez, csak sokkal intenzívebb, és megjelenése is kiszámíthatatlan. A fájdalom érdekes tulajdonsága, hogy kisugározhat, vagyis máshol jelentkezhet, mint ahol valójában képződik. Az is elképzelhető, hogy a sérülés helyénél jóval nagyobb területen érezhető a fájdalom, tipikusan ilyen a porckorongsérv miatti fájdalom lesugárzása a lábakba, amely az érintett idegek lefutása mentén érezhető.
A fájdalom nagysága nem mérhető objektíven: van, akinek alacsonyabb, másnak magasabb a fájdalomküszöbe. A fájdalom nagyságát befolyásolja még a páciens pszichés állapota is.
Az orvos feladata az, hogy a fájdalom okát megtalálja, és a kóros állapot megszüntetésével a fájdalmat is megszüntesse. A pontos diagnózis megállapításáig a fájdalomcsillapítás általában tilos. Más a helyzet azokban az esetekben, amikor a fájdalmat kiváltó alapbetegség már ismert és a jelenlegi ismeretek alapján nem gyógyítható. Ilyenkor az orvos kötelessége, hogy hatékony fájdalomcsillapítással a beteg szenvedéseit csökkentse.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre