Találjunk együtt hősöket!

Egyszer volt, hol nem volt... Minden rendes mese így kezdődik, ahogy a Metropol igaz meséi is. Csak az a kár, hogy szép meséből nincs elég. Azt szeretnénk, hogy ezentúl ez végre másképpen lenne! A célunk az, hogy lapunk hasábjain ne csak a szörnyűségekkel, a gondokkal találkozzanak. Arra kérjük olvasóinkat, segítsetek nekünk! Segítsetek megtalálni azokat a kedves, szerethető, egyszerű emberi történeteket és ezeknek a HŐSEIT, akiket be tudunk mutatni önöknek. Mindannyiunk örömére és okulására. Budapest teli van olyan emberekkel, akik példaképek lehetnek, akik hétköznapi hősök, akiket csodálunk vagy szeretünk. Ha tudtok ilyen emberekről a saját környezetükben, küldjék el nekünk, mi pedig ha lehet, megkeressük és bemutatjuk őket: mivel tették ők szebbé, jobbá, vidámabbá Budapestet!

Ismer hétköznapi hősöket? Ide küldje!

Ha van javaslatod, ki lehet a mi hősünk, küld be a [email protected] vagy a [email protected] e-mail-címre, vagy üzenj a Metropol Facebook-oldalán!

A Metropol és Budapest hősei

Egy kis összeállításban megmutatjuk a Metropol eddigi „termését”. Történetek, esetek, helyzetek, amelyben a benne szereplők példát mutatnak, akár egyszerűségükkel, nyitottságukkal vagy azzal, hogy olyat tesznek, amit magunk is megtehetnénk csak éppen nincs hozzá merszünk. Ne lepődjenek meg, nem a világot akarjuk megváltani, csak egy kicsivel több emberséget szeretnénk!

Zerkovitz Tamás, a fénytaxis (12. 16.)

Amerre elsuhan, mindenki mosolyogva fordul utána. Igaz, csak karácsonyi ünnepek idején, de ha valaki látta egyszer, örökre megjegyzi. Zerkovitz Tamás decemberben fénytaxijával járja a várost. Autóját 90 méter hosszú 900 LED-égőből álló fényfüzér borítja. S ha mindez nem volna elegendő, a kocsi belül is fel van díszítve, és az ünnephez illő karácsonyi melódiák szólnak diszkréten az utastérben. Hogy mi a cél? Nagyon egyszerű: boldog pillanatokat szerezni utasnak és járókelőnek egyaránt. Nem lehet kétséges: ezt az autót akkor is öröm látni, ha éppen csak egy pillanatra tűnik fel a forgalomban.

Maci mama, azaz Éva néni (03. 05.)

Az ember fia gyanútlanul ül a buszon, aztán egyszerre egy élő maci huppan le a vele szemközti ülésre. Maci mama volt az internet és a budapesti tavasz sztárja. Szerencsénkre rövid keresgélés után a Metropol megtalálta, aki készségesen el is mesélte közlekedési eszközön talán kissé furcsa jelmezének titkát. Kiderült, több ezer darabos macigyűjteménye van, ahogyan az is, hogyan került hozzá élete első plüssmacija. Mindez azonban semmi ahhoz képest, hogy macimaszkját és jelmezét legidősebb unokájától kapta karácsonyra. Azóta jobbára ebben a jelmezben mutatkozik, ha elmegy otthonról. Mit gondol, aki találkozik ezzel a csupaszív Maci mamával? Arra a napra biztosan mindenkinek mosollyal telik meg a lelke.

Bázisépítő kamaszok az erdőben (03. 17.)

Mintha egy régimódi ifjúsági regény elevenedne meg: négy fiú, valahol Budapesten egy erdős területen tábort, ahogyan ők hívják, Bázist építettek maguknak. Nem, nem otthon lógnak a televízió és a számítógép előtt, helyette saját bázist terveztek, nem akármilyen alapossággal, majd a zsebpénzükből megvették a kellékeket. Egy kis dobozban tárolják a szükséges dolgokat, még zsebrádiójuk és látcsövük is van, saját zászlóról nem is beszélve. Barátság és összetartás, ez a legfontosabb, így érdemes elindulni a nagybetűs életbe.

Pizzát oltásért! (09. 03.)

Magyarország egyik ismert pizzaszeletbárlánca példamutató ötlettel rukkolt elő: a friss oltást kapott és azt igazolni tudó vendégeiknek ingyen egy szelet pizzát biztosítottak. Hogy ez reklám volna? Igen, természetesen az is. De miért is baj ez? A koronavírus-időszak nem csupán az embereket, de a vállalkozásokat is megviselte, így sokan sok mindent megtennének, hogy még egy hullámot sikerüljön elkerülnünk. Ők azt adták, ami nálunk mindennapi, mert ebből élnek, pizzát. Ezzel az ötlettel mindenki jól járt. Lett egy újabb egyszerű felület, amely a legfontosabbat hirdette: járvány ellen csak oltással lehet védekezni.

Nimród, a szemétszedő kisfiú (09. 08)

Egy hároméves kisfiúnak az a dolga, hogy játsszon, Nimród azonban nem csupán játszik, de szüleivel rendszeresen szedi mások szemetét Óbudán. A kis „zöldharcos” természetesen a családi mintát követi, így gyorsan kialakult benne a vágy a tudatos természetvédelemre. Biztosak lehetünk abban, ha ez a kisfiú felnő, tudatosan akar majd tenni másokért és a környezetéért. Nimród a játékai mellett most annak örül, hogy hetente kicsit tisztábbá teheti otthona környezetét. Ugye hogy nem olyan bonyolult ez?

Szerelem a Margit hídnál (07. 05.)

Hetvenhét éve, 1944. november 4-én pontban délben a Dunába omlott az aláaknázott Margit híd pesti szárnya. Hogy pontosan hányan vesztek oda, nem tudjuk, de ott volt például az olimpiai bajnok kardvívó Kabos Endre is, aki szörnyethalt. Volt ott azonban két túlélő is: Kovács Dana nagypapája, Gyula és Nedeczky László nagymamája, Annus mindketten a Dunába zuhant villamoson utaztak. Évtizedekkel később aztán a Margit hídi robbanás két túlélőjének unokája találkozott egymással, és ma már mint házaspár élik életüket. Megdöbbentő, hogy néha milyen apróságokon múlik emberek élete, sorsa.