Gyepes Ádám, a Fidesz jelöltje a 11. budapesti választókerületben nem akarja tétlenül nézni a lemaradást

Mert hiszek abban, hogy a politika nem a közösségi médiában zajlik, hanem a valóságban. Azt látom, hogy a kerületben évek óta a cselekvés helyett az üres, felszínes kommunikáció dominál, a megoldások helyett pedig a kifogáskeresés. Én a munka és a felelősségvállalás pártján állok. Látom, hogy mennyi kiaknázatlan lehetőség van a III. kerületben, millió dologban lehetne ez a gyönyörű városrész példa a magyar városok előtt, és rossz nézni, hogy maradunk le napról napra. Ezért sem szeretném tétlenül nézni, ahogy ezeket elszalasztjuk. Tenni akarok a közösségünkért, mert a kerületünk sokkal többet érdemel annál, mint amit jelenleg láthatunk.

Nekem Óbuda-Békásmegyer az otthonom. Nem térképről ismerem a kerületet, nem egy pártközpontból dobtak le ide, hanem itt élem a mindennapjaimat. Az egész életem ideköt, itt nőttem fel, itt jártam iskolába és a családommal ma is itt éljük az életünket. Ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülök reggelente a közlekedésben, mint bárki más és ugyanazokon a piacokon vásárolok a hétvégén. Ez a helyismeret és kötődés alapvető feltétele annak, hogy valaki hitelesen és szívvel képviselhesse az itt élőket. Ha a kerületben bármilyen probléma merül fel, az nekem is személyes ügyem.

Ha egy szóval kellene jellemeznem: látványpolitizálás. A baloldal Szabó Tímeától a korrupció miatt letartóztatott Kiss Lászlóig, csak szlogeneket puffogtat. Kívülről profi a marketing, de a felszín alatt hiányzik a tartalom, az elképzelés, és ami a legnagyobb baj: a tenni akarás. Az óvodáink ötödét érdemi vita és a szülők meghallgatása nélkül bezárják, a sokszor hangoztatott zöldítés csak elhanyagolt, gazos közterületeket jelent, a közlekedés átszervezése pedig szakmaiatlan kapkodásba fullad. Közben pedig folyamatos a felelősséghárítás: mindig más a hibás, de valódi megoldások nem születnek. A kerületünknek kiszámítható és kompetens vezetésre és országgyűlési képviselőre van szüksége.

A legégetőbb gond a közlekedési káosz és a családok bizonytalansága. Az Árpád híd és a Flórián tér környéki átgondolatlan lezárások megbénították a kerületet, túszul ejtve az itt közlekedőket. A másik súlyos probléma a bizalomvesztés: gondolok itt az óvodabezárásokra és a férőhelyek körüli bizonytalanságra. Nem lehet, hogy a szülőknek azon kelljen aggódniuk, hová vihetik a gyermekeiket, miközben az önkormányzat ingatlanértékesítésekben gondolkodik. Emellett a köztisztaság és a közbiztonság terén is határozottabb fellépésre van szükség.

Ma a városrész legnagyobb problémája, hogy az országgyűlési képviselőink csak a maguk ideológiai elképzeléseit képviselik, Óbuda-Békásmegyert nem. Egy képviselőnek hídnak kell lennie a kormányzat és a helyi önkormányzat között, ismernie kell a választókerületének, jelen esetben Óbuda-Békásmegyer önkormányzatának a működését, így első dolgom mindenképpen az lesz, hogy betöltsem ezt a ma fennálló űrt. Tudja, 6 éve önkormányzati képviselő vagyok itt, bár az élet legfontosabb kérdéseiben nem értünk egyet, de mégis együtt dolgozom Kiss Lászlóval azóta a III. kerületért – alkalmanként egyre sűrűbben helyette is –, így a mai felhozatalból nem látom magam előtt azt a jelöltet, aki erre képes lehet rajtam kívül. 

Hosszú távon pedig a biztonság megteremtése a célom. Itt nemcsak a közbiztonságra gondolok, hanem az ország sorsára is. 2026-ban ugyanis sorsdöntő választás előtt állunk: a háború és a békétlenség, vagy a béke és a biztonság között kell választanunk. Én és a politikai közösségem a béke pártján állunk. Azt akarom, hogy Óbuda-Békásmegyer egy olyan gyarapodó otthon legyen, ahol a családok biztonságban tervezhetik a jövőjüket, távol a háborús kockázatoktól és a bizonytalanságtól!