„Sokkot kaptam!” – Rohant felé a tolvaj: letépték Évi aranyláncát a gödöllői vonaton

Én a menetiránynak háttal, a külső ülésen ültem, a folyosónál, a barátnőm a menetiránnyal szemben, az ablaknál. Beszélgettünk, telefon a kezünkben, sms-eket váltottunk a barátainkkal. Azzal nem foglalkoztunk, hogy kik vannak a vonaton körülöttünk

Egyikük visszafordult és elsétált mellettem, majd ismét visszament az ajtóhoz, ahol a másik állt. Ekkor már lassított a vonat és megállt az állomáson, mire a férfi visszafordult és gyors tempóban, majdnem futva jött felém, hirtelen letépte a nyakláncot a nyakamból. Futva tovább ment és az előző ajtónál leugrott a vonatról, ahol épp a kalauzok már a nyitott ajtónál álltak lent a peronon

Felháborító és elfogadhatatlan, hogy az ember egyáltalán nem érezheti magát biztonságban! Nyilván végződhetett volna sokkal rosszabbul is a dolog, de ez nem mentség semmire. Gondoltam már rá, hogy vajon mit fog kiváltani belőlem, ha újra vonatra szállok, de egyelőre nem tudom...