,,Ez az, ami valóban boldoggá teszi az embereket elkötelezett, hosszú távú kapcsolatokban”

A hosszú és boldog párkapcsolat titka nem a kompatibilitás, nem a pénzügyi siker és nem is az aktív szexuális élet – állítja dr. Arthur C. Brooks boldogságkutató, a Harvard professzora, A boldogság aktái (The Happiness Files) című, hamarosan megjelenő könyv szerzője, aki a The Atlantic népszerű „How to Build a Life” rovatának esszéiből válogatott. Több évtizedes kutatásai szerint a boldogság közös nevezője az, amikor szeretet tölt el bennünket a körülöttünk lévők iránt – és ebben a romantikus kapcsolatnak is kulcsszerepe van. Szerinte a legfontosabb, hogy a párkapcsolat mindenekfelett a barátságot helyezze előtérbe.

Brooks úgy látja, széles körben él a tévhit, hogy a szenvedély hiánya tesz tönkre kapcsolatokat – írja a Daily Mail. – Bár a vonzalom szükséges, a tartós „bele­zúgás” állapotában ragadni felesleges stresszt szülhet. Ehelyett a társas, baráti szeretetre érdemes törekedni.

A modern randivilágban – ahol a Tinder és a Hinge típusú appok az alkalmi kalandoknak kedveznek – néhány szűrt fotó és gondosan megírt profil alapján lehetetlen igazán megismerni a másikat, ezért a vészjeleket is könnyebb elnézni.

A legnagyobb vörös zászló, amire érdemes figyelni, a pszichológiából ismert sötét triász: 

• narcizmus, 
• machiavellizmus 
• és pszichopátia.

Párválasztáskor Brooks nem a kompatibilitást (ugyanaz a zene, filmek, ízek) tartja döntőnek, hanem a kiegészítést. „Gyakran mondják idős, évtizedek óta házas párok, hogy a társuk »kiegészít engem«. Ez szó szerint igaznak tűnik: az adatok szerint például az extrovertáltak és az introvertáltak remek párost alkotnak, ami a komplementaritás egyik esete.” Szükség van egy alapvető hasonlóságra – például az értékekben –, de azon túl keressünk olyan társat, aki kiegészít bennünket.

A kapcsolat fenntartásának biztos módja 

Erre a válasz a már sokat hallott minőségi együtt töltött idő: heti randik, a családok megismerése, valamint beszélgetések a legnagyobb álmokról és a legmélyebb félelmekről. Az őszinte, nyílt párbeszéd a célokról és az elvárásokról elengedhetetlen, mielőtt életre szóló döntéseket hoznánk. Bár bizonyos kérdésekben lehet kompromisszumot kötni, Brooks nem javasolja, hogy valaki a saját alapértékeivel ellentétes meggyőződésekhez igazodjon. A házasság előtt ráadásul gyakran épp a legfontosabb témák maradnak ki a beszélgetésekből: a pénz, a gyermekvállalás és a vallás.

A gyerekneveléssel kapcsolatban felmerülhet az aggodalom, hogy ez háttérbe szorítja a romantikát. Brooks szerint a válás egyik intő jele, ha a házaspárnak csak a gyerekek a közös pont. Ilyenkor gyakori a szürke válás: amikor a gyerekek kirepülnek, a pár üres fészekként rádöbben, hogy már nem ismerik egymást, mert életük teljesen a gyerekek és a karrier köré szerveződött. Ennek elkerülésére fontos a rendszeres kapcsolódás – elmesélni egymásnak a napot, megosztani, mi okozott örömet vagy félelmet. Ezért is hangsúlyozza Brooks, hogy minden kapcsolat alapja a barátság.

Meglepő, de árulkodó jel lehet a megvetés is – ennek egyik hétköznapi jele a szemforgatás. 

– figyelmeztet. 

Tökéletes kapcsolat nincs; minden pár szembesül kihívásokkal, amelyeket a gyereknevelés vagy a pénzügyi stressz csak tovább nehezíthet. De ha a romantikus társunkban a legjobb barátot keressük és ápoljuk, Brooks szerint ez a valódi titka a tartósan boldog kapcsolatnak.