Kilyukasztott jegyek, hálókocsik – így vonatoztunk a 20. században!

A 20. század során a magyar tömegközlekedés gerincét leginkább a vasút adta, és ez nemcsak a nagyvárosok összeköttetését jelentette, hanem az ország minden szegletéét. A kék gyorsvonatok és a barna fapados szerelvények utazásaink szerves részeivé váltak a mindennapokban éppúgy, mint az ünnepnapokon.  Lentebb látható a képgaléria, amin újra átélheti, hogyan vonatoztunk régen. 

Ilyen élmény volt vonatozni – képgaléria

• Vonatozni egyfajta ünnep volt, különösen vidéken. A peronon integető rokonok, a kalauz "jegyeket, bérleteket!" kiáltása vagy a hangosbemondó recsegő hangja hozzátartozott a vasúti utazáshoz. 
• Ha valaha is utaztál régi vonaton, bizonyára még most is fel tudod idézni a nyikorgó ablakkereteket, a huzatot, ahogy besüvített a nyitott ablakokon, vagy a papírjegyet, amit a kalauz egy mozdulattal lyukasztott át a derékszíjára csíptetett lyukasztóval.  
• Egy járaton az utazás gyakran órákig, akár fél napig is eltarthatott, de az emberek –akkor – nem siettek, így magával a tájjal is volt idejük megismerkedni – beszélgettek, olvastak, ettek, nézelődtek. 
• A klasszikus kék gyorsvonatok, a dízelmozdonyok jellegzetes szaga, a kalauzok egyenruhája mind részei voltak annak a nosztalgikus miliőnek, amely mára szinte teljesen eltűnt. 

A vasút eredete – megváltozott minden 

A vasút megjelenése nem csupán közlekedéstechnikai újítást jelentett, hanem alapjaiban formálta át az emberek világképét. Ezzel a technológiával az elérhető távolságok fogalma megváltozott, és olyan régiók kapcsolódtak be az országok vérkeringéseibe, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek. 

Ha érdekel, nézd meg, hogyan vonatoztunk régen, mi magyarok! Tekintsd meg a képgalériánkat!