3 ok, amiért nem akarják alkalmazni a Z generáció tagjait

A generációk közti konfliktusokhoz és különbségekhez mindenki próbál alkalmazkodni, ám a Z generáció tagjai különösen nagy hátrányban szenvednek az élet egyik legfontosabb területén: a munkaerőpiacon.

A Z generáció dióhéjban

A kutatások és felmérések 3 központi tényezőre mutatnak rá, hogy miért szenvednek hátrányt munkájukban:

• Az első tényező a motiváció hiánya. Az ezredfordulósok és a boomerek arról beszélnek, hogy a fiatalok nem akarnak keményen dolgozni, nem néznek a dolgok mélyére. A Z generáció folyamatos válságok és veszélyhelyzetek közepette élte az életét, és nem igazán volt biztos pont, amikor valami állandósult volna körülöttük. Valószínűleg a szüleiknek pénzügyi nehézségekkel és elbocsátásokkal kellett szembenézniük, ami némi ellenszenvet keltett a vállalati kultúrával szemben, és látták, hogy a vállalkozások mennyire nem törődnek sok esetben az alkalmazottakkal. Azonban a Deloitte megállapította, hogy a Z generáció értékeli azokat a vállalatokat, amelyek törődnek az alkalmazottaikkal és a társadalmi kérdésekkel.
• A második tényező a kommunikáció hiánya. Ez inkább generációs tulajdonság, mintsem külső tényező által kiváltott hozzáállás. Természetesen a karantén és az internetes kommunikáció széles körű elterjedése is hozzátett ehhez. Az idősebb generációk a verbális kommunikáció hiányáról panaszkodnak a legtöbbször.
• A harmadik tényező az az, hogy ez a generáció a magánéletet helyezi előtérbe a munka helyett. A Z generáció a „work smarter, not harder” elv mentén akar alkalmazkodni a munka világában, ami azt jelenti, hogy „dolgozz okosabban, ne pedig keményebben”. 

Összességében a Z generáció tagjait nem azért rúgják ki, mert rosszul végzik a munkájukat, hanem mert eltér a munkáról való gondolkodásuk a legtöbb régi vágású cég modelljétől. A régebbi munkarendszerek modellje és a modern igények elmulasztása miatt ütköznek az álláspontok.