Gyakorlatilag éhezik a kerekesszékes Márk

A kiskunfélegyházai fiatalember oxigénhiányos állapotban jött a világra. Az orvosok gyakorlatilag lemondtak róla, ám az édesanyja nem adta fel, pokrócba csavarta, és hazavitte azzal a szándékkal, hogy igenis felneveli. Eta néni, amíg tudott, mindent megtett a gyermekéért, Márkért, mindig mellette volt a bajban, támogatta, szerette, de néhány hónapja örökre magára hagyta a fiát. Azóta senkire sem számíthat a srác, egyedül kell megbirkóznia az élet kihívásaival, melyek bizony nem kímélik őt.

A megpróbáltatások azzal kezdődtek, hogy a házat, ahol él, eladták a feje fölül. Már csak hetei vannak, és az utcára kerül a fiatal. A helyzetét tovább súlyosbítja, hogy a rokkantsági ellátásból épphogy ki tudja fizetni a rezsit, illetve a gyógyszereit, így a végén élelemre már nem jut pénze.

– mondta sírva Márk, aki retteg, mert nem tudja mi lesz vele, ha az utcára kerül.

A fiú gyerekkorában még járni is tudott, a most 26 éves fiatalember állapota azonban az idő múlásával egyre romlott, és a kerekesszék gyakorlatilag a börtöne lett. Miután édesanyját elveszítette, bekopogtattak a rokonok, akiket már hosszú évek óta nem látott. Ám nem látogatóba jöttek: igényt tartanak a házra, ami Márk egyetlen menedéke.

– fogalmazott zokogva a fiatalember, akinek egyetlen vágya van: egy munkahely. De nehéz helyzetben van, mert nincs szakmája, és csak ülőmunkát tudna elvégezni, így nem kapkodnak utána. Eddig a család félretett pénzéből húzta ki, de miután kifizette édesanyja temetését, nagyon megcsappant a keret. Az utóbbi hetekben már élelemre sem tellett. Helyzetét tovább nehezíti, hogy csak elektromos kerekesszékkel tud közlekedni, ráadásul az övé nagyon rossz állapotban van. Így már az utcára sem tudja kitenni a lábát.

– mondta szinte remegve Márk, akinek mások segítsége nélkül nincs esélye. Hangsúlyozta, hogy nem adományt, alamizsnát kér, hanem dolgozni szeretne. Bármilyen ülőmunkát elvállalna, hogy végre egyenesbe kerüljön az élete.