„Az orvosaim szerint isteni csoda vagyok” – legyőzhetetlen betegségből gyógyult fel Amarilla

Lukács Amarilla fiatalon, még egyetemistaként találkozott a stressznek azon szintjével, amikor a test egyszer csak megálljt parancsol. Amarilla másodéves egyetemistaként egy vírusfertőzéssel került kórházba, majd furcsa tüneteket tapasztalt. Izomfájdalmai voltak, fájdalmassá vált a hajmosás számára, a teste bizonyos részein pedig nem érzett hőt. Hiába gyanakodtak az orvosok mindenféle betegségre, az MRI eredménye Amarillának mindig negatív lett, így élte tovább az életét. Egészen addig, míg egyszer csak egy 4 órás út után kiszállva az autóból, nem bírták el őt a lábai.

„Egy pillanatig sem hittem el, hogy nem épülök fel”

Édesapja karjában vitte be a lányt a kórházba, ahol kiderült, hogy gerincvelő-gyulladásos autoimmun betegsége, azaz DEVIC-szindrómája van, a begyulladt nyaki gerincvelő pedig elnyomja a mozgató idegpályákat átmenetileg.

– mesélte a szörnyű időszakról Amarilla. A megfelelő kezelések miatt egy hónap múlva kezdtek visszajönni a mozgások Amarilla végtagjaiba.

„Először a kezeimbe, aztán a lábaimba... óriási csoda volt, mikor megmozdult a nagy lábam ujja. Segítséggel újra tanultam járni, a kórházat már a saját lábaimon hagytam el, igaz, két oldalról támogattak. Végül 2 hónap rehabilitáció után olyan voltam, mint a betegség előtt” – tette hozzá Amarilla, akinek az orvosok azóta is azt mondják, hogy isteni csoda, ahogy így felépült. Ő azonban úgy véli, hogy hit, akarat és szorgalom is kellett ehhez.

 – mesélt hihetetlen kitartásáról Amarilla, aki mindezeken átjutva onnan folytatta életét, ahol abbahagyta, az egyetemet befejezte, tanársegéd lett és elkezdte a legapróbb dolgokat is értékelni az életben.

„Az orvosaim szerint isteni csoda az, ahol most tartok”

„Elkezdtem értékelni az apró dolgokat az életben... hogy tudok mozogni, járni, süt a nap, el tudok menni kirándulni. A sport megszállottja lettem, azóta minden nap csinálnom kell valamit, mert nekem csak ez van... a mai nap” – vallja Amarilla, aki teljesítménytúrákra jár, versenyszerűen pickleballozik, úszik és gyakran jár jótékonysági eseményekre is.

 – mesélte a Metropolnak Amarilla, aki most visszatekintve, 16 év távlatából azt mondja, talán a túlhajszoltság és a stressz vezetett odáig, hogy lebénuljon.

„Elég maximalista, megfelelési kényszeres kislány voltam mindig is. A tanulás és az ötösök megszállottja lettem, és ez sajnos az egyetemen is folytatódott, úgy éreztem, beszippantott egy mókuskerék, amit csak hajtok, de már nem bírom... szeretnék kiszállni belőle, csak nem tudom, hogy” – emlékezett vissza a Amarilla.