Tamás arra riadt a vonaton, hogy pofozgatják. Elsőre nem értette, hogy mi történt vele, majd kiderült, hogy néhány perccel azelőtt elveszítette az eszméletét. Az utasok mellett egy ápoló sietett a segítségére, aki azonnal megkezdte a férfi ellátását.
Rosszul lett egy férfi hétfőn az egyik, Budapestre tartó vonton – tudta meg a Metropol. Nyiri Tamás reggel Tápiószelén szállt fel a vonatra, hogy időben beérjen a munkahelyére, ám arra nem számított, ami útközben történt vele. A férfi hirtelen elájult és remegni kezdett. Szerencséjére a megrémült utasok között volt egy ápoló is, aki azonnal a segítségére sietett…
Nekem onnan kezdődik történet, hogy magamhoz térek a vonaton
– kezdte lapunknak Tamás. „Kora reggel munkába menet, munkásruhában felszálltam a reggeli vonatra, leültem egy négyes helyre. Miközben megtelt az összes hely mellettem, én váltottam pár üzenetet a párommal, majd elaludtam. Aztán arra riadtam, hogy pofozgatnak. Mondta egy férfi, hogy: „Nyugalom! Lassan vegye a levegőt! Ne aludjon vissza!” Először azt hittem, hogy csak rosszat álmodok, így visszadőltem, de mivel folyamatosan pofozgattak, végül kinyitottam a szemem.”
Amikor az utasok észlelték, hogy Tamás rosszul van, segítségért kiabáltak, mígnem a tömegből előlépett egy férfi, és azonnal hozzákezdett a férfi ellátásához.
„Egy szakállas férfi próbált segíteni nekem. Ő kért az utasoktól vizet, azzal itatott és locsolgatott. Igazából elájultam, elveszítettem az eszméletemet és remegtem. Nem tudom, hogy hogyan vették észre, hogy rosszul vagyok, de örülök neki, hiszen a munkásruha miatt simán gondolhatták volna, hogy „jaj, csak ivott”, vagy csak alszom és nem segítenek…”
Végül a vonat megállt Rákos állomáson, ahol Tamásért mentő érkezett.
Én még teljesen kótyagos voltam, amikor megállt a vonat Rákoson
– meséli. „Azt tudom, hogy elnézést is kértem az utasoktól, hogy miattam késik a vonat. Megköszöntem a segítséget a férfinak, akiről – amikor már odaértek a mentők – kiderült, hogy ápoló. Mondta a szakembereknek, hogy megnézte a pulzusom és próbált ellátni. Végül bevittek a kórházba, ahol sok-sok vizsgálaton estem túl, de végül nem tudták megmondani, hogy mi történhetett velem, de nagyon örülök, hogy nem hagytak magamra az emberek a vonaton!”
Tamás a Metropolon keresztül szeretne üzenni a hős ápolónak.
„Nagyon nagy szerencse, hogy ott voltál a vonaton, hiszen ellenkező esetben, ha senki sem segít, lehet, hogy ottmaradok, és nem látom többet a családomat! Hálával tartozom neked, nagyon köszönöm, hogy ekkora szeretettel és tisztelettel fordultál felém!”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre