Szívszorító kálváriájukat osztották meg a nagyvilággal.
James Nutley mindene a golf volt, éppen ezért hatalmas megtiszteltetésnek érezte, amikor 25 évesen egy golfkörútra invitálták. 2004-ben még látták egy walesi szórakozóhelyen, majd a szállodájához is visszatért, azóta azonban semmi nyoma. Nem találtak se holttestet, se a halálára utaló jeleket, egyszerűen elnyelte a föld. Lassan 20 éve, hogy eltűnt, a szülei azonban még mindig reménykednek abban, hogy egy nap hazatér.
A fiatal James közel 20 éve indult el arra a golftúrára, ahonnan sohasem tért vissza. Egy walesi bárban és a szállodája előtt még látták, onnantól kezdve azonban semmi jelét nem mutatta az életnek, nyomtalanul eltűnt. Amikor másnap nem jelent meg a megbeszélt helyszínen, a barátai rögtön tudták, hogy nagy a baj, hiszen James egy rendkívül megbízható fiú volt. Semmi jelét nem mutatta a mentális problémáknak vagy rendellenességnek, egészségügyileg rendben volt, aki végre álmai munkáját végezhette.
18 hónappal az eltűnése után nyilvánosságra kerültek azok a biztonsági felvételek, amelyeken utoljára látták a fiút. Látható volt, hogy egy nagyobb társaság követte. Felmerült annak a gyanúja, hogy meggyilkolták, illetve az is, hogy öngyilkos lett. Ezt arra alapozták, hogy megtalálták a pénztárcáját és az iratait a tengerben.
A rendőrség állandóan telefonált, valahányszor találtak egy cipőt vagy egy csontot
– emlékezett vissza az édesapa, aki azt is elmesélte, hogy az újságokból értesültek arról, hogy megtalálták az eltűnt golfozó feltételezett holttestét. Két évtizeddel fiuk eltűnése után a rendőrség már nem keresi a házaspárt, ők azonban még mindig szentül hisznek abban, hogy gyermekük él, és nem halt meg – írja a Mirror.
„Minden évben kétszer lemegyünk Tenbybe, és bejárjuk azt az utat, amelyről úgy tudjuk, hogy a fiunk utolsó útja volt. A tengerpart fala nagyon magas, csak az ördög munkája lehetne, ha véletlenül a tengerbe esett volna. A pénztárcáján és a kártyáján kívül erre semmilyen bizonyíték nincs. Minden évben odamegyünk, elhelyezünk egy csokor virágot és kiragasztjuk a képét” – mesélte a pár.
Arról is beszéltek, hogy az eltűnésének idejében azonnal a városba utaztak, és egy hétig sétáltak a környéken, hátha megtalálják szeretett fiukat.
Amikor megcsörren a telefon vagy kopognak az ajtón, azóta is csak abban reménykedünk, hogy valaki azt mondja majd: megtalálták.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre