„Négy óra alatt veszett oda mindenünk” – porig égett egy halimbai háromgyermekes család háza

Egy hajszálon múlt az élete három halimbai gyermeknek: kigyulladt a házuk vasárnap hajnalban, míg az egész család aludt. A fiatalok a szüleiknek köszönhetik, hogy túlélték a tragédiát. Édesapjuk ébresztette őket, majd édesanyjuk segítette ki őket az ablakon. 

– A katasztrófa két óra körül kezdődhetett, de akkor az egész család mélyen aludt. Három órakor hatalmas zörgést hallottam. Hirtelen azt hittem, hogy valaki betört hozzánk. Gondoltam, ennek utánajárok. Amint kinyitottam a hálószoba ajtaját, beömlött a füst. 

Átmentem a nappaliba, de ott már semmit sem lehetett látni a feketeség miatt. A bejárati ajtót nem használhattuk, hiszen az is lángolt. Mire visszaértem a hálószobába, a nejem már lesöpörte az ablakpárkányról a növényeket. A gyerekeknek egyenként segített kimászni, majd követte őket. Az ablaknyitás miatt egyébként a tűz oxigént kapott, ezáltal felerősödött. Engem már gyakorlatilag a nyomás lökött ki a kertbe – idézte fel a történteket a családfő, Kiss László a Borsnak. Az apa könnyebben meg is sérült: kibicsaklott a lába és felrepedt a szemhéja.

Kissék megmutatták nekünk egykori otthonukat. A házat, amit a statikus elmondása szerint felújítani nem lehet, vagyis le kell bontani és egy újat kell építeni a helyére.

– Egy régi kőházat vettünk meg. 15 év kemény munkájával berendeztük és szépítgettük. 

Az fáj a legjobban, hogy rengeteg fényképünk megsemmisült, hiszen azokat nem tudjuk pótolni – mondta Ilona, majd körbevezette a Bors munkatársait a már romos épületben.

– Az utolsó napon Lorenzó még vidáman játszott az ebédlőasztalon. Letisztogatta és tologatta a kedvenc autóját. Még mindig látható a maradványa. Ahogy a bútoroké is – jegyezte meg a családanya csendesen.

A családot László néhány házzal arrébb lakó szülei fogadták be ideiglenesen.

– Este kilencig a fiaméknál voltunk vendégségben. Jól éreztük magunkat, aztán hazamentünk és lefeküdtünk. Nagyon rosszat álmodtam, mintha megéreztem volna, hogy baj lesz. Hajnalban arra lettem figyelmes, hogy zörgetnek az ablakomon. Eszmeralda volt az. Mezítláb szaladt át hozzánk. Még félálomban hallottam, hogy az unokám kiabál: 

– mesélte a lapnak megtörten Imre, László édesapja, a gyerekek nagyapja.