RETRO RÁDIÓ

„Már kerestek a pufajkások, nem tudtunk hazamenni” – Drámai visszaemlékezés az '56-os forradalomra





 Nem akartam a kommunistáknak adni az életem, ezért az 1956-os forradalom leverése után külföldre szöktem – mondta el a Metropolnak a ma Amerikában élő Pongrátz András, a legendás Corvin köz parancsnokának legkisebb öccse.



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2022.10.23.
kendőzetlen őszinteség

Kevesen tudják, de a Pongrátzok közül Gergelyen kívül még öt testvér is harcolt a Corvin közben. Andrást óvták, habár volt nemzetőr-igazolványa és fegyvere, nem engedték tűzközelbe. Azonban így sem maradhatott ki semmiből. Pongrátz András, a forradalmár a Metropolnak mesélt korábban személyes élményeiről és családjáról.

Pongrátz András ma is karakteres személyiség, amikor csak teheti, Magyarországra látogat – Fotó: Metropol/CsF

Azt mondja, hogy ennek ellenére is csak egyszer félt a haláltól, amikor Soroksáron barikádot építettek, hogy megállítsák a bejövő oroszokat. Az emberek összefogtak és szekrényeket, asztalokat, varrógépeket hordtak nekik a barikádhoz, ami hatalmas lett, de végül az oroszok kikerülték azt, és szétlőtték a Templom teret és a féltéglákkal, kövekkel dobáló forradalmárokat. Az ő életét egy farönk mentette meg, de ma is élénken látja maga előtt a barátja kisöccsét, aki fejlövést kapott és szétloccsant az agya. Azzal, hogy a veterán Amerikába szökött, valóban életet nyert. Öt gyereke és húsz unokája született, mindegyik büszke a magyarságára. András úgy véli, hogy a mai fiatalok számára már elképzelhetetlen az a világ, ezért el kell mesélni nekik, hogy értékeljék, milyen szenzációs életük van most itt. Meg kell tanítani őket, milyen érték a szabadság! És ezért kell ugyanúgy emlékeztetni a 2006-os rendőrterrorra is.

 

Pongrátz András vágta el a csizmánál a diktátor szobrát, hogy ledönthessék – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

„Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy részt veszek a forradalomban”

„Az 1956-ot megelőző években Soroksáron laktunk. Rossz körülmények között éltünk. A kommunizmus alatt ágyban fekvő beteg volt már apám, így nem tudott eleget tenni az állami beszolgáltatásnak. Emiatt beperelték, de miután nem tudott járni, nem is jelent meg a bíróságon, így kíméletlenül kijött a bíró a házhoz, és a betegágyánál a »fejére olvasta« az ítéletet. Később egy hajnalon, 2-3 óra körül berontott hozzánk az ÁVO, és a bátyámat, Ernőt elvitték. Fél évig nem tudtunk róla egyáltalán semmit: hogy hol van, mi történhet vele és mi volt ez az egész. Amikor kiengedték másfél év után, az igazoló papírjára ezt az indokot írták: Tiltott határátlépés kísérletének gyanúja. Persze szegény Ernő még csak a határ közelében sem járt, egyetemre készült, de ezzel a papírral nemkívánatos személy lett. Ez a két példa jellemzi, hogy milyen élet volt akkoriban, és amikor a forradalom kitört, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy beállok-e a sorba, ahogyan a testvéreimnél sem” – mondja András.

Az Akácfa utca elején szétdarabolták Sztálin szobrának maradványait is – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

 

Lángvágóval vágta el a diktátor szobrát

„A forradalom kitörésének napján iskola után átmentem az Operába, mert kultúrfelelősként színházjegyeket árultam. Mikor kijöttem, egy gépelt papírt láttam odacsirizelve az Opera falára. Elkezdtem olvasni, a fiatalok 16 pontja volt. Ahogy egyre mélyedtem a szövegbe, az járt a fejemben: Jézusom, látja valaki, hogy én ezt itt olvasom? Azután hazafele menve csüngtem a villamoson – akkoriban ezt lehetett –, és a Nemzeti Színháznál rengeteg fiatalt láttam. Leugrottam és becsatlakoztam a csoporthoz, ott döntöttük el, hogy átmegyünk a Sztálin-szoborhoz. Miután csak úgy ledönteni nem tudtuk, elugrottam lángvágóért, és azzal elvágtam a zsarnok lábát a csizmájánál. Így tudtuk ledönteni, ezzel kezdődött el nekem a forradalom” – emlékszik vissza András.

Ödön volt a „papa”, ő választotta a Corvin közt és a mozit főhadiszállásnak

„A bátyám, Ödön akkoriban 30 körüli volt, ő választotta főhadiszállásnak a Corvin közt és a mozit. Azt mondta, nagyon jól lehet védeni és támadásokat indítani onnan. Tulajdonképpen ő volt ott a »papa«, ő mondta nekünk forradalmároknak, hogy mit csináljunk. Hogy például menjünk fel a lakásokba és kérjünk üveget. Az asszonyok nagyon szívesen öntötték ki a paradicsomokat belőlük, hogy odaadják nekünk. Azután Ödön feltörte a mozi mögött lévő benzinkutat, és elkezdte gyártani a Molotov-koktélokat ezekbe az üvegekbe” – részletezi a legkisebb Pongrátz fiú.

Ideális helyszín volt a harcokhoz – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

Bálint bátyám Soroksáron talált egy kis ágyút, azt odahozta a Corvin közbe. Több mint 10 tankot bénítottunk meg így. Azután adtunk nekik Molotov-koktélt bőven. A tankokban lévő orosz katonák vagy bennégtek vagy kiugrottak, de akkor lelőttük őket. Azután bemásztunk, kivettük, amiket hasznosítani tudtunk. Ma is emlékszem rá, hogy a bennégett szerencsétlen orosz katonáknak milyen égettbőr-szaguk volt” – idézi fel András.

„Nem akartam a kommunistáknak adni az életem, megszöktünk a pufajkások elől”

„November közepe felé már nem tudtunk hazamenni, mert mindenütt kerestek az ÁVO-sok. Én nem bíztam az oroszokban, nem akartam a kommunistáknak adni az életemet. Elhatároztam, hogy elmegyek Magyarországról két nap múlva. Bálint bátyám is csatlakozott hozzám, és másik két barátunk. Elindultunk négyen, három napig éjjel-nappal gyalogoltunk. Azt beszéltük meg, ha valaki ránk kérdez, azt mondjuk: a nagymamánkat megyünk meglátogatni. Később egy jeges vízzel teli sánchoz értünk. Muszáj volt átmenjünk rajta, mert az út tele volt oroszokkal. Teljesen kimerültünk, lehűltünk. Én már járni sem tudtam, Bálint húzott egy bottal, míg egy tanyára értünk. Kijött az ember, bevitt az ágyába, megszárították a ruháinkat, az asszonnyal begyújtatott, megetetett. Virradatkor aztán elvitt a határhoz. Beültetett egy csónakba és azt mondta: menjetek be a nádasba, és amikor lemegy a nap, hallani fogtok egy szignált. Akkor jöjjetek ki és az az illető átvisz a határon. Adott egy pakli kártyát is és ezt mondta: Isten veletek!” – idézi fel András.

Gergelyt egy magyar parancsnok mentette meg a kivégzéstől

„Nem akart külföldre jönni, otthon maradt az anyukánkkal és a húgunkkal. De elfogták, ő volt az első számú a letartóztatandók listáján. A bátyám azt mondta ennek a katonának: tessék, tartóztasson le, és akkor kap még egy csillagot, vagy engedjen el! Szerencséje volt, mert a magyar parancsnok végül titokban megmentette a haláltól. Ernő feleségének a bátyja örmény pap volt Bécsben, és oda ment végül is a család többi tagja” – mondja el a Metropolnak a legfiatalabb Pongrátz fiú.

Ágyhoz láncolták, hogy ne utazzon vissza Magyarországra

„Ausztriából bennünket Bálinttal Angliába vittek, a vonat magyarokkal volt tele és bányamunkára szállítottak a menekülttáborból. Én nem akartam bányászni, ezért Amerikába szállított az amerikai hadsereg gépe, több magyar menekülttel együtt. Azután Gergely utánunk jött oda. De mert vissza akart térni Magyarországra, ezért Ödön és Bandi szó szerint az ágyhoz láncolták, amíg meg nem gondolta a dolgot jobban. Azután Madridba ment, és ott nősült meg, de a rendszerváltozás után azonnal visszajött Magyarországra” – idézi fel a veterán.

Pongrátz Gergely hazatérése után életben tartotta ’56 eszmeiségét. Kiskunmajsán létrehozott egy máig látogatható múzeumot is – Fotó: MTI/Soós Lajos

 





Ezeket olvastad már?
Ami most jön, annak nem mindenki fog örülni, fiatal pár az első lottómilliárdos

Ami most jön, annak nem mindenki fog örülni, fiatal pár az első lottómilliárdos

Ki nem találnád: ezt csinálja a rácsok mögött az angyalföldi gyilkos

Ki nem találnád: ezt csinálja a rácsok mögött az angyalföldi gyilkos

Ufók Budapest fölött? Kiderült a rejtélyes kék fények titka – Fotók

Ufók Budapest fölött? Kiderült a rejtélyes kék fények titka – Fotók

Csiklandozott a torka, elvesztette a végtagjait a 16 éves fiú

Csiklandozott a torka, elvesztette a végtagjait a 16 éves fiú

Top hírek





Ezek is érdekelhetik



Hírlevél-feliratkozás