Müller Péter a világháborúhoz hasonlítja a koronavírust, de van egy nagy különbség...

Pár hónappal ezelőtt a feleségével együtt átestek a koronavíruson. A veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak, hogy érzik most magukat?

Remekül! Ágnesnek semmilyen tünete nem volt. Nekem volt egy nehéz húsz percem, amikor éreztem, hogy átmegy rajtam a betegség. Ez a mi tapasztalatunk, de tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, mert mások sokkal nehezebben vészelik át ezt a betegséget.

Nem féltek attól, hogy súlyosabbá válik az állapotuk, esetleg lélegeztetőgépre kerülnek?

Nem. Egyébként is úgy gondolom, hogy a félelem százszor kártékonyabb, mint maga a vírus. Úgy is mondhatnám: inkább legyek beteg, mint hogy félelemben éljek. A félelem ugyanis olyan sokféle pszichoszomatikus folyamatokat indít el a testben, ami mindennél rosszabb. Az óvatosság persze indokolt, de ahhoz nem kell félni.

Félt egyáltalán valaha, bármitől az életében?

Utoljára gyerekkoromban, a II. világháborúban. Egy bunkerben húztuk meg magunkat az édesanyámmal, aki soha nem ismerte a félelmet. Ő olyan nyugalmat és melegséget adott nekem, mint egy kályha, így még az sem érdekelt, hogy mindeközben porrá bombázták a szép kis zuglói házunkat. Mindenünk odaveszett, miközben mi egy földbevájt gödörben bujkáltunk. Soha többé nem találtam meg a kedvenc plüsszsiráfomat.

Sokan hasonlítják a háborús éveket a mostani világjárványhoz. Mit gondol erről úgy, hogy mindkettőt átélte?

A háborúban láttam, hogy ki akar megölni, most viszont a gyilkos láthatatlan. Akkor az utcán hevertek a halottak, most a kórházakban. A Covid rejtőzködő, alattomos veszedelem, kiszámíthatatlanul vezethet halálhoz. Sötétségben nem félelem van, hanem sorspánik.

Megfordult a fejében, hogy magával is végez?

Nem. Tudtam, hogy nem vírusban fogok meghalni, vagyis hogy nem egy vírus miatt fogok átmenni, mert én így hívom a halált.

Miből gondolta, hogy nem így lesz?

Amióta 1956-ban meglőttek, folyamatosan tanulmányozom az életem. Látszik, hogy nem egy ilyen dolog miatt adja fel majd a testem.

És azt tudja, hogy mi lesz az átmenése oka?

Azt nem árulhatom el, az az én titkom.

Visszatérve a vírusra, hogyan viseli a korlátozó intézkedéseket?

A bezártság mindannyiunk számára természetellenes állapot. Ráadásul ha ki is megyünk az utcára, nem a saját arcunkat viseljük, hanem egy maszkot. Hiányzik a szabadság, hogy úgy járjak-keljek, ahogy csak akarok. Amikor koronavírustesztet készítettek nekem, már annak is megörültem, hogy végre elegánsan felöltözhetek. Bevallom, odafelé az úton el is játszottam a gondolattal, hogy buliba megyek a lányommal. Ő vitt. De amikor letekerte az autó ablakát, megdöbbenve láttam, hogy a tesztelő marslakójelmezben van.

Milyen hatással volt a karantén a házasságára?

Különös lehetőséget kaptunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt több mint ötven évre. Sőt, még gyermekkorunkra is. Barátaink, ismerőseink életére. Rengeteget beszélgetünk! Olyan dolgokat tudtunk meg önmagunkról, egymásról és a világról, amelyeket nem ismertünk eddig… Más az emlékezés, és más a lélek ismeretlen mélységeiből felbukkanó, általunk is ismeretlen sorsok felfedezése.

Sokszoros nagypapa, dédnagypapa. Hogy vannak az unokái?

Nehéz ma fiatalnak lenni, hiszen óvodás- és iskoláskorban a közösség adja az élet értelmét. Ettől most megvannak fosztva, de hiszem, hogy nem véletlenül kapták már életük elején ezt a nehéz sorsfeladatot, hogy a járvánnyal megbirkózzanak, ahogy én sem véletlenül éltem át a háborúban azt a poklot, amit ma az emberek jó része már csak könyvekből, filmekből ismer. Hiszem, hogy minden okkal történik.

Elhunyt édesanyjával közösen ír könyvet

Müller Péter édesanyja sok évvel ezelőtt elhunyt, ám az író számára a szeretete sosem merült feledésbe. Nemrég pedig kiderült, hogy édesanyja az egész életét magnóra mondta. – A semmiből kerültek elő ezek a kazetták. Eleinte azt hittük, hogy zenék vannak rajta. Volt nagy meglepetés, amikor elindítottam, és anyám hangját hallottam! – meséli Müller Péter. – Lehet valaki jó vagy rossz író, és elmesélheti a gyerekkorát, de egy szülő életébe senki nem tud ilyen mélyen belepillantani. Megtudtam, hogy mit gondolt akkor, amikor megismerte apámat és elvesztette a szüzességét. A nászéjszakájának története a legizgalmasabb. És az, hogy mit gondolt akkor, amikor engem várt s a méhében hordott. Mint amikor először megpillantott. Nem látott, mert nem volt rajta szemüveg. Hihetetlen, hogy ennyi év után újra az anyámmal „beszélgetek” és együtt dolgozom vele, mint társszerző. Ez csoda!

Közeleg a húsvét, az újjászületés

Különös jelentőséget ad az idei húsvétnak a pandémia, rég volt ilyen nagy szüksége megváltásra a világnak. Az író a közelgő ünnep alkalmából elárulta, mit jelent neki ez az időszak. „Számomra ez az ünnep az újjászületést jelenti. A krisztusi mondás szerint a magnak előbb el kell halnia, megrohadnia, hogy később gyümölcsöt teremjen. Ezt minden tavasszal átéljük. Ilyenkor a téli halott természettel együtt egy kicsit mi magunk is meghalunk. És aztán újjászületünk. Még inkább így van ez idén, amikor abban reménykedünk, hogy vége lesz a járványnak, és visszajön, ami volt. Soha! A régi nem jön vissza. Nem jöhet! Új élet születik” – mondta Müller Péter.

Egyszer már visszatért a halál torkából

Müller Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, dramaturg, előadó. A hazai spirituális irodalom legnépszerűbb alakja, könyvei több mint egymillió példányban keltek el. 1956. október 23-án a szerelméhez, mostani feleségéhez tartott a IX. kerületbe, amikor meglőtték. Hat golyót kapott, ennek következtében átesett egy halálélményen, és ez később az egész gondolkodását, művészi pályáját meghatározta.